Saját tapasztalatom

Már régóta gumicsontom a média lejátszó téma, mivel folyamatosan keresem a számomra legideálisabbat. És itt nem csak média lejátszóról beszélek, hanem egy központi szórakoztató központról, amivel minden multimédia igényemet (tévé, film, zene, fényképek, internet stb.) kielégíthetném. Belevehetném még a számítógépes játékokat is, de rájöttem, hogy azokkal már nem nagyon játszanék, főleg nem a nappaliban a TV előtt.

A cél az, hogy minél kevesebb kütyü legyen a nappaliban, minél kevesebb távírányítóval.

Jó pár évvel ezelőtt, amikor ez a téma még nem merült fel nálam, rendelkeztem egy jó kis, 100HZ-es síkképcsöves analóg TV-vel, a kábelszolgáltatóm által biztosított analóg adással, amit egy videomagnóval (VCR) vettem, és SCART kábellel kötöttem össze a TV-vel. Ha DVD-t akartam nézni ahhoz volt egy asztali DVD lejátszóm, ha zenét vagy rádiót akartam hallgatni azt egy music centeren tettem meg, ha pedig fényképeket akartam nézegetni, arra ott volt a számítógép. OK, a DVD játékos is képes volt CD-t lejátszani vagy képeket megnyitni, de a formátum támogatása még igen csekély volt.

Aztán jött a digitális átállás, és a korszerűtlen analóg csatornáimat digitálisra cseréltem. Ehhez kaptam a kábelTV szolgáltatómtól egy set top box-ot (STB), így egy küytüvel több lett a TV szekrényemben. Mivel a digitális adásról is szerettem volna műsorokat felvenni, így az STB-t kénytelen voltam SCART kábelen összekötni a VCR-rel.

Aztán egy kisebb beruházással korszerűsítettem a rendszeremet és vettem egy HD Ready LCD TV-t és egy asztali DVD felvevőt belső vinyóval. Ez már azért nagy dobás volt, mert digitális adáshoz méltóan nagyobb és szebb lett a TV képe, a műsorokat pedig már nem kellett külön video kazettán tárolni, nem is beszélve azok képminőségének javulásáról. A DVD felvevő már a DVD játékost is kiváltotta, így egy kütyüvel kevesebb kellett.

A következő jelentősebb változás az volt, amikor átváltottam IPTV-re, és a szolgáltató által adott STB már tartalmazott vinyót és képes volt az adások felvételére (PVR) és elcsúsztatására (Timeshift) is. Ezzel az újítással már képes voltam egy újabb kacattól megválni, azaz megszabadultam a DVD felvevőmtől is. Így már minden igényt kielégítő igazi kánaán volt viszonylag minimális eszközparkkal. OK, voltak korlátai is, mivel a DVD-felvevőtől való megválás miatt a felvett filmeket már nem tudtam kiírni DVD-re, és a DVD lejátszáshoz vissza kellett tennem a DVD játékost is.

Azonban jöttek az újabb igények is. Audio oldalon is szükséges volt az előrelépés, mivel sok zenét hallgattam, ami eddig a számítógépem aktív hagszóróiból tört elő, illetve jó lett volna a filmeket is kicsit jobb hangminőségben megnézni. Így tehát beruháztam egy Yamaha házimozi erősítőbe számtalan analóg és digitális audio bemenettel, és hozzá egy 5.1-es hangfalszetbe. A kedvenc zenéimet így számítógépről küldtem az erősítőre, illetve a DVD játékost is rákötöttem. Na, ez egy újabb fejlődési lépcső volt, de csak nem akartam megnyugodni, mivel még mindig sok volt az eszköz, és olyan szedett-vedett volt az egész.

Időközben családi okok miatt lecseréltem a TV-met is egy másikra, és ha már új, akkor természetesen full HD LCD. Így a hang már szuper volt, és a kép is az lehetett volna, ha lett volna hozzá lejátszóm. De sajnos a DVD letátszóm csak PAL felbontást tudott, és az STB-m is csak SD minőségű volt, pedig akkor már elérhetők voltak a Blu-ray HD filmek, és azok letölthető változatai.

Újra lépnem kellett, és szerencsémre akkortájt jelentek meg asztali multimédia lejátszók. Gyorsan ki is néztem magamnak egy WD HDTV médialejátszót, ami természetesen semmit nem ért egy külső vinyó nélkül, így vettem mellé egy WD típusú USB vinyót is. Ez viszont azzal járt, hogy a DVD gyűjteményemet át kellett raknom a vinyóra. Nem kevés idő volt, de kitartással és a DVDShrink odaadó segítségével egyszer csak a végére értem. Sajnos a WD HDTV nem kezelte az ISO formátumot, így a filmjeimet VOB fájlokban tároltam el. Ez már az a helyzet volt, ami elégedettséggel töltött el. A TV adást STB-ről néztem és azon is vettem fel, az összes média igényemet (film, zene, fénykép) pedig asztali multimédia lejátszóról játszottam le full HD TV-re és házimozi erősítőre. Ha pedig vettem egy új DVD-t, az mindig átkerült a vinyóra. Időközben az USB vinyók száma is nőtt. Azért az ISO hiánya továbbra is bosszantott, mivel a letölthető filmek javarészt ilyen formátumban voltak, illetve az ISO kezelhetősége (ugrás, tekerés) is sokkal jobb a VOB-nál. Később egy kis kutakodás után egy egyedi szoftverrel (image) sikerült az ISO-t is megetetnem a WD TV-vel. Elégedett voltam a WD TV-vel, mert stabil volt, könnyen kezelhető és látványos kezelői felülete volt. Sajnos felskálázni nem tudott, így egy DVD felbontású film minősége hagyott kivánnivalót maga után, nekem pedig többnyire ilyenek voltak.

Aztán bizonyos okok miatt lecseréltem a TV szolgáltatómat egy másikra, ami jóval olcsóbb volt, és aminél már nem volt elérhető az IPTV, sőt szégyen, de az elérhető STB is csak SD felbontású volt, felvételi funkció nélkül. Ez elég nagy érvágás volt a kényelmemen és a tévézési szokásaimon. Próbáltam igényelni fejlettebb HD dobozt, de azt mondták, hogy nincs raktáron, és felírnak a várólistára. Azóta is várok....

Időközben az USB vinyóim felszaporodtak háromra, így a WD TV két USB portja szűkösnek bizonyult, USB HUB-ot pedig még idegen firmware-rel sem tudott kezelni, így új lejátszó után kellett néznem. Kerestem egy új lejátszót, és megtaláltam a Hyundai Mbox R3250S típust, ami gyárilag kezelte az ISO-t, sok USB portja volt, lehetett bele tenni belső vinyót, sőt tartalmazott egy DVB-T tunert, és felvételi funkcióval is rendelkezett. Ez így jónak tünt, és megoldotta a TV adások felvételét is. Vettem még hozzá egy belső vinyót is, hogy majd azokra veszem fel a TV műsorokat. Sajnos az STB annyira egyszerű volt, hogy még digitális képkimenete sem volt, csak analóg, de a Hyundai is csak külső eszközről AV-bemeneten tudott felvenni. A felvett adás minősége így tovább romlott, alig volt jobb egy videofelvevőnél. Sajnos jött a feketeleves is a lejátszó fagyogatott, és nem volt hajlandó pár percnél többet felvenni. A szerviz és a támogatás katasztrófális volt, ráadásul a forgalmazó azóta csődbe is ment. Fantasztikus! Ezt bebuktam. Ok, a filmeket még lejátszotta, de gyakran túlmelegedett, és akkor egy film alatt többször is újraindult.

A felvétel funkció nem működése valamint a gyakori fagyások miatt egy idő után a Hyundai-t le akartam cserélni, így elkezdtem kutatni a lehetőségeket. Az asztali médialejátszókban kicsit megrendült a bizalmam. Böngésztem a netet, beszéltem ismerősökkel, és arra az elhatározásra jutottam, hogy egy PlayStation 3-mal több legyet üthetek egy csapásra. Tudok játszani is a TV előtt, de multimédia lejátszóként is használhatom, igaz a felvétel funkciót nem tudja. Van benne Blu-ray olvasó is, így komplex szórakoztató központ ígéretét keltette. Ami probléma volt, hogy kevés USB portja volt, így valahogy meg kellett oldanom a 3 db USB vinyó csatlakoztatását. Nem akartam drága NAS-t venni, és a vinyókat sem akartam lecserélni, így viszonylag olcsón találtam egy Iomega iConnect nevű eszközt, ami képes volt négy USB porton lévő eszközöket média szerverként megosztani a hálózaton. Ezzel lehetővé vált, hogy az USB HDD-ken tárolt filmjeimet, zenéimet immár a PS3 is elérje, sőt, bármilyen hálózati eszköz a lakásban. Azért az Iomega sem működött úgy, ahogy kellett volna, ugyanis valamiért a 3 db USB vinyóból egyszerre csak kettőt volt hajlandó megismerni. Ha rákötöttem a harmadikat, kettőt mindig összekevert. Hogy az Iomega volt a hibás, a HDD-k firmware, vagy mérete sosem derült ki.

A PS3-mal nagyszerűen lehet játszani, bár elég keveset játszom vele, a lemezeket is gyönyörűen lejátsza, viszont a ritkább video formátumokkal hadilábon áll. Sok bosszúságot okozott még a média fájlok, de főleg a zenék rendezése is, mivel én ezeket a vinyón rendezetten előadó/album könyvtárakban tároltam, a PS3 viszont saját logikája szerint csoportosítja a fájlinformációk szerint. A könyvtárstruktúrában böngészni pedig nem lehet. Ezt egy asztali médialejátszó sokkal kezelhetőbben teszi. Ami a filmjeimet illeti, azokat gyakorlatilag elfelejthettem, mivel az ISO-t nem ismeri, így továbbra is üzemben maradt a Hyundai.

A korábbi kutakodásaim alatt, illetve döntéseim előtt egyesek próbáltak meggyőzni, hogy ha egy mindenes eszközt akarok, akkor építsek egy HTPC-t, azonban akkor én azt elvetettem, és inkább egy céleszközt, az asztali médialejátszót és a PS3-at választottam. Most mégis elővettem ezt a gondolatot és elkezdtem újra kutakodni. Az épített HTPC-ktől ódzkodtam. Macerásnak, időigényesnek és költségesnek tartottam az alkatrészeket gondosan összeválogatni, megvenni, majd megépíteni, keresni hozzá egy jól kinéző, csendes, de jó hűtéssel rendelkező házat, távírányítót, infra vevőt. Aztán ott a szoftver. A Windows tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, de amellett, hogy drága, még egérrel és billenytűzettel ülni a TV előtt, az oprendszerről egerészve indítani el a különböző alkalmazásokat, folyamatosan frissítgetni, servicepatch-elni a Windows-t, ez nem tünt túl szimpatikus megoldásnak nem is beszélve a lassú elindulásról.

A HTPC-s kutakodás közben aztán ráakadtam a Hybridbox-ra. Pont ezt kerestem! Ez egy gyárilag megépített, dizájnos HTPC, beépített DVB-C tunerrel, lecsupaszított Windows-sal, magyar feljesztésű media center szoftverrel, az un. HomeSys-szel, és magyar támogatással. Ráadásul akciósan igen jó áron. A HomeSys amellett, hogy kezeli a kábeles TV adásokat, képes az online, internetes TV csatornák összegyűjtésére és kezelésére, és a tévézési szokásaid alapján ajánl online tartalmakat. (Az utódja Fuso TV néven fut egyes okos TV-ken) Hatalmas ötlet! Kiváltja az STB-met, plusz online TV, ráadásul még médialejátszó is. Azonnal rohantam megvenni. Sajnos akadtak gondjaim, ami miatt végül elálltam a vásárlástól. Gondjaim voltak a felbontással, mivel nem találkozott a TV-m felbontásával, valamint a kábeles adások minőségével (lassulás, szakadozás) is meggyűlt a bajom. Bár ezek a gyártó szerint  egyszerűen orvosolhatók lettek volna, nekem mégis túl macerásnak tünt egy új eszköz beüzemelésénél. Nem ehhez szoktam. De a legnagyobb ellenérzésem maga a Windows volt, annak mindenféle macerájával (előtelepítés, javító patch-ek felrakása, vírus védelem, automatikus frissítés stb.). A Windows nem a nappaliba való! Ez egy nagyon ütős eszköz lett volna Linux vagy Android alapon.

Sajnos így a meglévő STB-m alternatívája is ugrott, viszont engem továbbra is zavart, hogy nem tudok TV adást sem felvenni, sem HD-ban nézni, a szolgáltatóm pedig képtelen kicserélni a dobozomat. Úgy döntöttem, hogy veszek egy kábeles, HD felbontású STB-t felvételi (PVR) funkcióval. Nem akartam túl sokat rákölteni, így vettem egy alsó-közép kategóriás Optibox Gekko HD cable STB-t. Ezen egy Linux alapú Spark nevű szoftver fut, aminek van egy olyan előnye, hogy létezik hozzá olyan plugin, ami szoftveresen emulálja a szolgáltatói kártyákat, és mivel a meglévő kártyámat más típusa miatt nem tudtam beledugni, így jól jött ez a plusz tudás, és nem kellett lemondanom megvásárolt csatornáimról. Ráadásul hálózati eszköz volt internettel, Youtube-bal, médialejátszóval, online frissítéssel. Igaz, hogy az online frissítés az elejétől nem működött, sőt az USB-ről való frissítés sem. Sok fórumot végigböngésztem, de nem találtam megoldást. Az aktuális firmware-ben viszont hibás volt a Youtube, így azt soha nem láttam működni. A médialejátszója is egyszerűbbnek tűnt, mint egy asztali lejátszóé, így azt sem használtam soha. Azonban HD volt, és fel is tudott venni, ami nekem elégendő volt. Egy darabig jól is működött, de kb. egy év után el kezdett rakoncátlankodni. Először csak a felvételek lettek zavarosak, élvezhetetlenek, majd az általános működéssel is voltak gondjaim. Olyan volt, mintha fokozatosan elfogyott volna az erőforrás a gépből.

Az új STB-vel párhuzamosan azonban továbbra is le akartam cserélni a Hyundai-t, így tovább kutakodtam. Újra böngésztem a jó öreg asztali médialejátszókat, bár már kicsit óvatosabb és körültekintőbb voltam. Kerestem az ismertebb, minőségibb készülékeket, mint a Dune HD, PopcornHour vagy Mede8er típusait. A keresésnél szempont volt az is, hogy milyen jó lenne, hogyha az éppen megnézni óhajtott filmet nem kellene külön-külön megkeresnem a 3 db USB vinyómon, hanem képes lenne egy közös médiatárat létrehozni. Ezt a funkciót tudta mind a PopcornHour, mind a Mede8er. A funkciókat böngészve láttam meg azt is, hogy a jobb lejátszóknál lehetséges a kezelőfelületek testre szabása is.

Ezzel párhuzamosan továbbkutakodtam a lehetséges HTPC hardverek között. Meg is találtam magamnak a nettop kategóriát, mint gyárilag elkészített mini PC-t, ami ha nem is egy erőgép, de ideális választás a nappaliba multimédia lejátszó gyanánt. Ekkor akadtam rá az XBMC-re is, ami gyorsan elvarázsolt, és eldöntötte a kérdést a HTPC felé. Előzetesen letöltöttem a Windows változatot, és teszteltem a PC-men. Elvarázsolt a médiatár funkció, a látványos felület és a minden egy helyen funkcionalitás. Két kérdés maradt csak, egyrészt, hogy milyen hardvert vegyek hozzá, másrészt, hogy milyen szoftver platformon futtassam. A korábbi Hybridbox-os tapasztalatok megerősítettek abban, hogy nem akarok Windows-t, így maradt a Linux (akkor még Androidos doboz nem volt). Mivel a nettop-ot a nappaliba szántam, nem akartam komplett Linux rendszert telepíteni, így kapóra jött, hogy rátaláltam az OpenElec-re, ami az XBMC köré optimalizált Linux rendszer. Ráadásul kimondottan a nappaliba tervezve, mivel az XBMC-ből nem lehet kilépni, így semmilyen Linux funkció nem érhető el. Ennek megfelelően kompakt méretű, és gyors boot-olású rendszer.

Tehát a szoftveres felületet sikerült kiválasztani, így hozzá kellett nettop PC-t keresnem. Ott volt pl. az Arctic néhány modellje, melyek egyike-másika DVD meghajtót is tartalmazott, és OpenElec kompatibilis volt. A probléma az volt, hogy kifutó modellek voltak, illetve nálunk nem voltak kaphatók. Így találtam rá a szintén a nappaliba tervezett Xtreamer Ultra HTPC-re. Ráadásul gyárilag OpenElec-kel. Nálunk is kapható volt néhány helyen. Két generációja is elérhető volt, az Ultra és az Ultra 2. Mindkettő a nappaliba tervezve, gyári távirányítóval, mellyel kikapcsolt állapotból is életre kelthető. Mivel az Ultra 2 már fejletteb hardver volt beépített SSD-vel és WiFi-vel, így amellett döntöttem annak ellenére, hogy az első generációhoz képest másfélszer annyiba került. Gondoltam, hogy egy megfelelően fejlett hardvert viszonylag hosszútávon használhatok. Hát megvettem, és annak érdekében, hogy egy mindenes nappaliban használt eszközként az STB-t is kiváltsa, gyorsan kerestem is hozzá egy USB-s kábeles TV tunert. Nem volt könnyű, mivel az OpenElec által is támogatott DVB-C tunerek száma igen korlátozott volt, és egyik sem volt nálunk kapható. Végül a különböző fórumokban leírt tapasztalatok alapján kiválasztottam a Sundtek MediaTV Pro-t, és megrendeltem Németországból.

Kezdőként nem volt egyszerű életre lehelni az XBMC live TV funkcióját, de végül sikerült, és működött, igaz elvárásaim ellenére csak a kódolatlan csatornákat tudtam beállítani. Sikerült a piconokat (azaz csatorna ikonokat) is beállítani. Tehát sikeresen beállítottam mind a TV funkciót, mind a médiatárat az XBMC-n, így végre egy eszközön teljes körű multimédiás központot tudtam létrehozni. Igaz voltak problémáim is. A hálózati funkció pl. nem működött tökéletesen, a huzalozott Ethernet sokszor eldobta magát, így áttértem a WiFi-re. A HDMI-s hang és az optikai hangkimenet soha nem működött egyszerre. A live TV funkció sem volt megbízható, néha eldobta a tunert, illetve a csatornaváltás sebessége sem érte el a sokkal gyengébb hardverű STB-met. A TV képminőségében is volt kivetni való, a frame rate kicsit gyengének tűnt.

A tapasztalt hibák és hiányosságok ellenére, elégedett voltam az Ultra 2-vel, azonban sajnos nem sokáig, mivel 3 hónap után feldobta a talpát. Mint utólag kiderült, széria gyári hibás volt az alaplap, így a javítására sem volt lehetőség. Szerencsére visszaadták a pénzem, én pedig kereshettem egy másik eszközt. Kisebb gondolkodás után az Ultra első generációja mellett döntöttem, mégha visszalépés is volt, viszont annak a hardvere is bőven elegendő. Használat közben nem is vettem észre érezhető különbséget a kettő között. Szerencsére az Ultra már sokkal tartósabbnak bizonyult, mint az Ultra 2, így jelenleg is ezt használom. Az Ultránál már nem jelentkezett a hálózati hiba, de az optikai kimenet itt sem működik párhuzamosan. A live TV-vel is vegyes tapasztalataim voltak. Az OpenElec 3.2.4-nél viszonylag stabilan ment, viszont a 4.x verziók egyikében sem működött. Az OpenElec 5.0-nál (Kodi 14) viszont már jelentős módosítások történtek, pl. a TVHeadend backend konfigurálása is megváltozott. Szerencsére a live TV is újra működik, és elég stabilnak is látszik. A TV funkció gyakorlatilag egyenértékű lett az STB-vel attól eltekintve, hogy a kódolt adásokat nem tudja venni. A felvétel funkció is tökéletesen működik. Az egyetlen bakim jelenleg, hogy a tuner néha pár másodpercig eldobja magát, ilyenkor kimerevedik a kép, majd folytatódik az adás. Ennek ellenére nagyon foglalkoztatott egy E2BMC-s Set Top Box, ami TV-zésre azért sokkal biztosabbnak tűnik, csak az első verziók még kisérleti példányok voltak, a második sorozat gépei pedig minőségi, drága gépek voltak.

Amíg visszaadtam javításra az Ultra 2-őt, és nem vettem még meg az Ultrát, a kettő között eltelt pár hónapban sem akartam lejátszó nélkül maradni, így elhatároztam, hogy veszek egy Android dobozt pótlásra. Ezek akkoriban jelentek meg a piacon, és XBMC-s kutakodásom miatt találtam meg őket. Nem a legjobbra gondoltam, hanem egy kicsit gyengébbre, ami nem túl drága, így esett a választásom a MINIX NEO X5-re. Úgy gondoltam, ha beválik, akkor talán megmaradok az Android doboznál, és nem kell egy másik HTPC. Érdekes volt egy Androidos felület a TV-n, de elsősorban nem internetezésre és játékra akartam használni, hanem XBMC-re. Az XBMC Minix-es verziója elég stabilan futott, lefagyásra nem nagyon emlékszem. A sebessége természetesen nem érte el a HTPC szintjét (ez a mai Android dobozokra már nem igaz), de jól működött, kivéve néhány gyerek betegséget, ami a korai Android dobozok sajátja. Ilyen volt, hogy az XBMC-s felületi beállításaim kikapcsolás után elvesztek, így lehetett újra beállítani majdnem minden bekapcsolás után. A másik engem sokkal komolyabban érintő hiba, az Android USB port kezelése volt. 3 db USB vinyót kötöttem a dobozhoz (ahogyan korábban a HTPC-hez is), és létrehoztam a közös médiatárat. Na de a bekapcsolások vagy újraindítások után az Android cserélgette az USB port kiosztásokat, így a médiatár sok esetben nem találta meg az elindítani kívánt filmet. Megoldás akkoriban pedig nem létezett erre, max ha veszek egy NAS-t. Ez a tapasztalat segített a HTPC felé való visszatérésben, illetve tanulságként azt vontam le, ha Android doboz, akkor célszerű Linux-os verziót venni, mégha ez így furcsán is hangzik.

Tehát megvettem és használtam az Ultrát mind TV-zésre, mind média lejátszásra, és nem vágytam az Android dobozok után, azokat amúgy is csak XBMC-re használtam volna. Egy év nyugalom után sajnos az Ultra infrája megadta magát, így kénytelen voltam áttérni a bluetooth távirányítóra, amit szintén adtak a géphez. Ennek hátránya, hogy ez tulajdonképpen egy mini billentyűzet, amin nehéz megtalálni a megszokott célgombokat, valamint kikapcsolt állapotból nem képes feléleszteni az Ultrát. 

Azokban az időkben, amikor az Ultrán nem működött jól a LiveTV funkció, továbbra is használtam Optibox Gekko típusú STB-met, és próbáltam a szoftverét frissíteni. A fórumokon való böngészés közben találkoztam először az Enigma2 szoftverrel, amit mindenki az egekbe dícsért. Ez a Spark-hoz hasonlóan egy Linux alapú STB szoftver, ami alapvetően a Dream Multimedia cég DreamBox STB-in szolgált, de lelkes közösségek hozzáfértek a forráskódhoz és fejlesztgették illetve adoptálták más gyártók STB-ire is. Igaz, hogy az XBMC-hez képest grafikusan idejét múlt felület, viszont az STB funkcióban valószínűleg jobbat nem lehet találni. Szöget ütött ez a fejemben, és szerettem volna kipróbálni. Ráadásul úgy gondoltam, hogy egy beépített DVB tuner csak integráltabb és jobb minőségű lehet, mint egy utólag bedugott USB-s DVB tuner.

Ezért is üdvözöltem nagyon az E2BMC megjelenését, ami az XBMC és az Enigma2 egyesítése volt, azaz az XBMC számomra leggyengébb pontját a liveTV funkcióját pakolta át Enigma2-re. Ezt a szoftvert természetesen csak meghatározott STB-kre telepítették. Az első két doboz egyrészt kiforratlan volt, viszonylag gyenge ARM alapú hardverrel, másrészt csak műholdasban létezett. A második két doboz már minden tekintetben jónak nézett ki, azonban meglehetősen drága volt. Alternatíva is lett volna az XBMC-s STB-k piacán az EVO Xfinity, az Amiko A3 illetve a Prismcube Ruby személyében, de mindegyik csak műholdas kivitelben volt elérhető. Így vártam, és meg is jelent a WeTek Play, ami alapvetően egy androidos TV doboz DVB tunerrel (szerencsére van hozzá DVB-C is). Nem akartam már egy androidos dobozt a nappaliba, de szerencsére a WeTek Play-re van saját OpenElec is ami egy kicsit megváltoztatta a dolgokat. Ideális választásnak tűnik, ráadásul viszonylag olcsó is, mégis vacilláltam rajta. Egyrészt azért, mert viszonylag régi Amlogic SoC van benne, másrészt gyakorlatilag pont azt tudja, mint az Ultrám, csak a beépített DVB tuner miatt talán egy kissé stabilabb LiveTV-vel. Ha nem lett volna az Ultra, akkor biztosan megvettem volna, így viszont nem. Helyette az Enigma2-t akartam kipróbálni egy megbízható, jó minőségű STB-n, megtartva a lehetőséget egy XBMC integrációra. Így esett a választásom a VU+ Solo SE Set Top Box-ra, amit megvettem. Valahol egy irracionális döntés volt egy elavultabb MIPS architektúrával az aktuális ARM helyett, de a stabil, jó minőségű STB-k mind ezen alapulnak, ráadásul ez egy elég új Broadcom procival rendelkezik. További szempont volt, hogy az Enigma2 alá léteztek szoftveres kártya emulációk is, tehát továbbra sem kell lemondanom az előfizetett, kódolt csatornákról. Ráadásul egy tucat független közösség készített hozzá alternatív szoftvert.

Tehát Optibox Gekko kuka, helyette VU+ Solo SE. Még a megvétel előtt letöltöttem vagy 10 alternatív szoftvert a dobozhoz, amit a gyári mellett mind ki akartam próbálni. A gyáriban mind a felvétel, mind a timeshift funkció opcionális, viszont az alternatív szoftverek ezt tartalmazzák.