Milyen eszközt vegyek otthoni mozizáshoz?

Ez gyakori kérdés, és attól függ, kinek milyen igényei vannak, és mennyit bír a pénztárcája. Ha a számbavehető lehetőségeket nézzük, nagyon sok megoldás közül választhatunk.

Talán a legkézenfekvőbb megoldás az asztali DVD lejátszó. Ez optimalizált célhardverrel és célszoftverrel rendelkezik, mely kifejezetten az otthoni mozizás célját szolgálja. Természetesen a mai szemmel kicsit korlátozott minőségben, azaz PAL (768x576) vagy NTSC (720x480) felbontásban. Az árakat tekintve igen nagy a szórás a noname gyártók olcsó eszközei (kb. 5000 Ft) és a neves gyártók jól felszerelt eszközei (akár 100 eFt) között. Azonban az elmondható, hogy egy olcsó DVD lejátszó is élvezhető minőséget képvisel. A minőségen és a márkán kívül leginkább a funkcionalitás az, ami az árat növeli. USB háttértár csatlakoztatása, felvétel funkció, beépíthető merevlemez, kép felskálázás, képjavító technológiák, digitális audio kimenet, HDMI kimenet, beépített DVB-T tuner. Ezek a funkciók már mind elérhetők. A DVD lejátszók elsődleges hátrányai a lejátszható video formátumok hiányában keresendő. A DVD lemezek lejátszásán kívül általában a DivX formátumot támogatják, XviD, Mkv, ISO már nem támogatott, nem is beszélve a többiekről. Ez pedig nem vonzó opció azok számára, akik letöltött filmeket néznek. Azok számára jó alternatíva, akik viszonylag nagy DVD lemez állománnyal rendelkeznek vagy videotékában kölcsönöznek, és nem vágynak jobb kép és hang minőségre.

Az asztali DVD lejátszók következő fejlődési lépcsője az asztali Blu-ray lejátszó, amely már mind kép és hang minőségre, mind funkcionalitára már egy magasabb szintet képvisel. A full HD (1920x1080) felbontás és a DTS-HD, Dolby True HD hang egy magasabb szintre emelik az otthoni mozizás élményét. Az asztali DVD lejátszók kiterjesztett funkcionalitásának egy része itt már alapfunkció (HDMI kimenet, USB háttértár kezelés, digitális audio kimenet), míg a továbbiak (beépíthető merevlemez, felvételi funkció, DVB-T/C tuner, kép felskálázás) szintén elérhetők. Ezen kívül megjelentek a hálózati csatlakozási lehetőségek (LAN, Wi-Fi) mely egyrészt lehetővé tette az internet és a közösségi oldalak elérését, másrészt a média tartalmak más eszközökkel történő megosztását (DLNA). Szintén elérhetők az adott gyártó  különböző alkalmazásai, játékai éppúgy, mint az okosTV-knél. A video tudást is lehet fokozni 3D lejátszással, illetve UHD felbontással. Ez az árakat tekintve a 20 eFt-os alapgépektől a többszázezer forintos csúcsminőségű prémium lejátszókig fokozható. Ha tehát valakinek egy csúcsminőségű, nagy tudású médialejátszóra van szüksége, az asztali Blu-ray lejátszók között biztosan talál magának egyet. Az egyes gyártók hardveres illetve szoftveres képjavító, hangjavító, zaj csökkentő technikái ezekben az eszközökben csúcsosodnak ki. A hátrányok itt is a formátum támogatásban jelentkeznek leginkább. Ok, hogy itt már az mkv támogatás szinte alap, azonban az ISO és egyéb „illegális” formátumok lejátszása továbbra sem lehetséges. Márpedig ha valaki a DVD vagy BD gyűjteményét merevlemezre akarja kimenteni, ennek a leggyorsabb és legegyszerűbb (mégha nem is a leghelytakarékosabb) módja az ISO formátum. Ezekkel a vevői igényekkel pedig a nagy gyártók nem foglalkoznak.

Komplex megoldást nyújtanak a házimozi rendszerek. Ezek igazából egy asztali DVD vagy Blu-ray lejátszón alapulnak kiegészülve egy hangrendszerrel. Ha valakinek nem felelne meg a TV-ből jövő hang, és nincs aktív hangrendszere vagy erősítője, annak jó választás lehet. Azonban tudni kell, hogy ezek a rendszerek elsősorban a hangrendszerre koncentrálnak, és nincs akkora választási lehetőség a funkcionalitásban, mint ha az ember külön veszi meg az asztali lejátszót. Nem véletlen, hogy a hightech rendszerek már nem tartalmazzák a lejátszót.

Napjainkban már elterjedt eszközök az asztali multimédia lejátszók. Ezek is célhardverrel és célszoftverrel rendelkeznek HD média lejátszásra optimalizálva. Többségük nem tartalmaz DVD vagy Blu-ray lemezolvasót, mivel mindenféle média formátumot lejátszanak. Tipikusan azok az eszközök, melyek háttértárolókon tárolt filmek és egyéb média tartalmak lejátszására szolgálnak. Ennek megfelelően USB port és hálózati csatlakozó megléte alapkövetelmény, de gyakori a memória kártyaolvasó illetve a beépítethető vagy beépített merevlemez is. Többségük a hálózati megosztásokat (DLNA, UPnP, SMB, NFS, FTP) szintén kezeli illetve maga is el tud látni NAS funkciókat. Elérhető plusz funkciók a Torrent kliens, DVD vagy Blu-ray lemezolvasó, DVB-T tuner, felvevő funkció, kép felskálázás, video stream, Wi-Fi, internet böngésző, közösségi oldalak  stb.. A legújabb lejátszók már 3D illetve UHD tartalmakat is lejátszanak. Egyes lejátszók szoftvere a média center szoftverekhez hasonlóan testreszabható, illetve médiatár funkcióval is rendelkezik, azaz a filmekhez, zenékhez borítók, extra képek is letölthetők. Az árakat tekintve a pár ezer forintos olcsó eszközöktől a 100 eFt feletti prémium eszközökig terjed a kínálat. Az asztali multimédia lejátszók előnyei a szinte korlátlan formátum támogatás és a blu-ray lejátszókkal szinte megegyező funkcionalitás lényegesen alacsonyabb áron. Hátránya a Blu-ray lejátszóknál kicsit alacsonyabb kép és hang minőség, valamint a firmware gyakori hibái (igaz, ezeket folyamatosan javítják). További kellemetlenség lehet az olcsóbb, noname lejátszók esetében a támogatás és firmware frissítés gyors megszűnése. Ilyenkor hiába várunk egy adott szoftverhiba megoldására. A multimédia lejátszó azoknak ajánlott, akik elsősorban letöltik, vagy merevlemezen tárolják filmjeiket, zenéiket, és jó minőségben, magas felbontásban szeretnék megnézni azokat.

Nem teljesen idevág, de ide sorolhatók az un. Set Top Box-ok (STB) is, amelyek manapság szintén rendelkeznek média lejátszó funkciókkal. Ezek az eszközök szintén célhardverrel és célszoftverrel rendelkeznek, és elsősorban a digitális TV adások (DVB-T/C/S földfelszíni/kábeles/műholdas) vételére szolgálnak. Mivel a digitális adások többnyire kódolva érkeznek annak érdekében, hogy a szolgáltatók többfajta csomagot értékesíthessenek, az STB-k rendelkeznek dekódoló kártyaolvasóval (CAM), illetve sokszor egy olyan intefésszel (CI), mely különböző kártyaolvasókat is képes befogadni. Érdekes az STB-k esetében (legalábbis az olcsóbb típusoknál), hogy egy adott készüléket nagyon sok márkanév alatt hoznak forgalomba, azaz sok klónja van, így a szoftvereik cserekompatibilisek egymással. A szoftverek általában Linux alapúak. Rengeteg kis független fejlesztőcsapat ráállt a szoftverek módosítására, fejlesztésére, így pl. megjelentek és nagyon népszerűvé váltak a nyílt forráskódú szoftverek, mint pl. az Enigma2, ami mára majdnem minden STB-hez elérhetővé vált. A kis fejlesztőcsapatok érdeme az is, hogy sok STB-hez lehetővé tették a szoftveres dekódolást, azaz a dekodoló kártya elhagyását, illetve számtalan hasznos plug-int. Felszereltségüket tekintve vannak az STB specifikus opciók, mint az adás felvétel (PVR), időeltolás (Timeshift), CI, kép a képben (PIP), több TV tuner, teletex, műsorújság (EPG), HbbTV, multiboot, online TV, stb. illetve vannak az általános opciók, mint a beépített médialejátszó, USB port, Ethernet, Wi-Fi, hálózati lejátszás, belső merevlemez, digitális audio kimenet, internet, közösségi média, stb.. A funkcionalitást tekintve tehát az STB-k gyakorlatilag megegyeznek az asztali médialejátszókkal, kiegészülve a speciális STB funkciókkal. A média lejátszó funkcióik kicsit gyengébbek, kevesebb lejátszható formátummal, és kicsit gyengébb minőségben, de ez már változóban. Az árakat tekintve pár ezer forinttól 100 eFt feletti összegekig mindenki megtalálhatja a neki megfelelő készüléket. A digitális átállás miatt aki TV-t akar nézni, annak mind szüksége van STB-re, ami ha kiegészül egy jó média lejátszó funkcióval, feleslegessé teheti az asztali média lejátszó megvételét. Ugyanakkor az esélyeiket rontja az, hogy a mai TV-k már szintén tartalmaznak digitális tunereket, sőt média lejátszót is, ami új TV vásárlása esetén eldöntheti a kérdést.

És akkor itt az idő az okos TV-k tárgyalásának. Az okos TV-k gyakorlatilag mindent tudnak, amit az előbb említett asztali lejátszók, illetve STB-k, kiegészítve speciális hang, vagy gesztusvezérléssel is. Elérhetők itt a Blu-ray lejátszóknál ismert, az adott gyártó által biztosított alkalmazások és játékok is, valamint a rendkívül szép képminőség. Tehát első gondolatunk az lehet, ha egy eszközben megkapunk mindent (TV, STB, média lejátszó), akkor nem érdemes másban gondolkodni. Igen ám, de vannak más szempontok is. A nagyobb méretű HD TV-k eleve nem olcsóak, tehát az ember meggondolja meglévő TV-je cseréjét, különösen, ha az is nagyméretű HD TV. Az okos funkciók vagy a digitális átállás miatt az ember nem fog egy új okos TV-t venni, sokkal jobban megéri egy asztali lejátszó vagy egy STB. Ha mégis okos TV-ben gondolkodik, a kívánt funkcionalitás (pl. belső HDD, felvételi funkció,  USB,  média lejátszó stb.) elérése miatt jobban bele kell nyúlni a pénztárcába, mint egy asztali eszköz esetében. Aztán ha az ember mellényúl, és valami nem tetszik neki az új TV-ben, akkor sokkal többet bukott rajta, mint egy asztali eszköz esetében. Mindemellet egyéb hátrányok is vannak. Nem biztos, hogy a kiválasztott TV képes fogadni a szolgáltatónk dekódoló kártyáját. A felvett műsorok kódoltak, azaz más lejátszókon nem játszhatók le. A lejátszható média formátumok korlátozottak, tehát pl. az ISO-t felejtsük el. Lemezolvasót sem találunk egyetlen jelentős gyártó TV-jében. Tehát rugalmasságban nem a legoptimálisabb választás egy mindenes TV.

Egy teljesen elkülönülő kategóriát jelentenek az otthoni mozizásban (szórakozásban) a HTPC-k (Home Theater PC). Megjelenésének oka, hogy a PC egy elég rugalmas felületet nyújt a különböző médiatartalmak lejátszásához, aminek tulajdonképpen csak az alkalmazott szoftver tudása szab határt, illetve, hogy a nagy játékőrületben a videokártyák és a hangkártyák igen magas szintre fejlődtek. Egyre többen néztek filmet és hallgattak zenét számítógépen, notebook-on, így adta magát egy kimondottan erre a célra kifejlesztett PC, ami a multimédia tartalmak mellett természetesen játékra is használható, sőt, akár dolgozni is lehet rajta. A HTPC-re sajnos a nagy PC gyártók nem kattantak rá (legalábbis ebben a formában), így ezeket az embernek magának kell megépítenie különlegesen kiválasztott alkatrészekből. Fontos szempont az alacsony fogyasztás, a halk hűtőrendszer, a jó minőségű video- és hangkártya, a megfelelő kimenetek, az infra port megléte a távirányító miatt, valamint egy megfelelő kinézetű, hűtésű és minőségű ház lehetőleg LCD kijelzővel. Szerencsére ilyen ház már sok gyártó kínálatában van, így egy épített HTPC-nek nem kell szégyenkeznie a TV mellett. A HTPC-k másik sarkallatos pontja a szoftver. A TV előtt az ember nem szeret egérrel és billentyűzettel matatni, lejátszó szoftvert keresni, ablakot nagyítani stb.. Szerencsére már vannak olyan célszoftverek az un. media center szofverek (mind Windows, mind Linux alapon), amelyek már fel vannak készítve a közvetlen bootolásra és távírányítós kezelésre. A HTPC-k előnye, hogy teljesen testreszabható. Bármilyen média formátumot lejátszik, szabadon választható hozzá media center szoftver, amelynek tudása messze meghaladhatja az asztali lejátszók szoftverét, lehet rajta játszani, internetezni, dolgozni stb.. A hardvere elég erős lehet hozzá, hogy bármilyen felbontásban, jó minőségben lehessen filmeket nézni rajta. Hátránya, hogy rengeteg idő, energia és pénz kell a megtervezéséhez és megépítéséhez, nem beszélve a szakértelemről. Viszonylag sokat fogyaszt, és aktív hűtéssel rendelkezik. Mindezek mellett, aki Windows Media Centert akar használni, annak erre még külön költenie kell, és még folyamatosan karban is kell tartania a rendszerét (Windows javítások, vírusellenőrző frissítések, stb.)

A PC-k piacán egy külön csoportot alkotnak a Nettop PC-k, amik szerencsére már több gyártó kínálatában is szerepelnek. A Nettop PC lényege, hogy kis méretű, kellemes küllemű, asztalra, TV mellé tehető, kis fogyasztású, de teljes értékű PC. Ezeknek vannak olyan változataik amelyek multimédia célra készülnek. Ezek sajátosságai, hogy viszonylag gyenge, kis órajelű, kis fogyasztású processzorral rendelkeznek, viszont van külön grafikus processzoruk (GPU). Emellett van infravevőjük, saját távirányítójuk, HDMI kimenetük, digitális audio kimenetük, sok USB portjuk, LAN portjuk, minimum 2GB RAM-uk, illetve előny a Wi-Fi és az SSD. Kaphatók teljes konfigurációban, illetve testreszabhatóan un. barebone kivitelben. Ez utóbbiakban általában nincs memória illetve háttértár, azt mindenkinek magának kell beszereznie és beépítenie. Vannak aktív és passzív hűtésű kivitelek is. Annak ellenére, hogy ezek közel sem csúcsteljesítményű PC-k, mivel számítógépek, így jóval erősebb processzorral és több memóriával rendelkeznek, mint a célhardverrel rendelkező asztali gépek. Erre szükségük is van, mivel nem tartalmazzák azokat a hardveres dekódolásokat és gyórsítóeljárásokat, amiket a média processzoros SoC (System-on-a-Chip) alapú asztali gépek. Ennek ellenére zökkenőmentesen viszik a HD tartalmakat, illetve GPU-tól függően akár az UHD felbontást és a 3D filmeket is. Szoftverüket tekintve gyárilag Linux-szal vagy Windows-zal érkeznek, melyre a HTPC-khez hasonlóan egy media center szoftvert kell telepíteni, és készen van az univerzális otthoni szórakoztató központ, ami használható média lejátszásra, játékra, internetezésre, közösségi médiára, illetve munkára egyaránt. Az áruk kb. 100eFt körül van, de vannak drágább kivitelek, illetve egyes régebbi modellek már 60 eFt körül is elérhetők. Előnyük a kompakt, tetszetős kivitel, a teljes funkcionalitás, bármilyen média formátum lejátszása, és a teljesen testreszabható, rugalmas szoftver felület. Lényeges hátrányuk gyakorlatilag nincs, hacsak nem az asztali lejátszóknál nagyobb fogyasztás, és a beépített DVB tuner hiánya (egyeseknél ez is előfordul, de pótolható USB tunerrel).

Utoljára hagytam napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő médialejátszó csoportját, az Android (TV) Box-okat. A dinamikus fejlődés oka, hogy okostelefonos hardveren és szoftveren alapul. Az okostelefonok multimédiás képességei és alacsony fogyasztása, valamint az Android rendszer ingyenessége és funkcionalitása adta magát egy olcsó, teljes funkcionalitású asztali multimédia lejátszó megjelenéséhez. Tömegével jelentek meg gyártók ilyen termékekkel, aminek talán a legfőbb oka, hogy bejáratott hardver komponensekből áll és nem kell hozzá szoftvert fejleszteni, maximum testreszabni. Funkcionalitását tekintve mindent tud, amit a multimédiás PC-k, azaz alkalmazás függvényében minden média formátumot lejátszik, lehet rajta videózni, zenét hallgatni, játszani, internetezni és akár dolgozni is. Az Android széles alkalmazás kínálata bármilyen funkciót elérhetővé tesz. A tipikus hardveres felépítése az ARM alapú processzor, GPU, RAM + flash memória, HDMI kimenet, digitális audio kimenet, USB portok, LAN, Wi-Fi, Infra vevő, távirányító. Kiegészítőként előfordul belső merevlemez, DVB-T tuner, memóriakártya olvasó. Az árakat tekintve tízezer forinttól már elérhetők. Előnyei az alacsony ár,  kis fogyasztás, zajtalan passzív hűtés, kis méret, teljes funkcionalitás, teljeskörű média formátum támogatás, látványos kezelői felület. Hátránya, hogy nincs lemezolvasója.

Saját tapasztalatom

Már régóta gumicsontom a média lejátszó téma, mivel folyamatosan keresem a számomra legideálisabbat. És itt nem csak média lejátszóról beszélek, hanem egy központi szórakoztató központról, amivel minden multimédia igényemet (tévé, film, zene, fényképek, internet stb.) kielégíthetném. Belevehetném még a számítógépes játékokat is, de rájöttem, hogy azokkal már nem nagyon játszanék, főleg nem a nappaliban a TV előtt.

A cél az, hogy minél kevesebb kütyü legyen a nappaliban, minél kevesebb távírányítóval.

Jó pár évvel ezelőtt, amikor ez a téma még nem merült fel nálam, rendelkeztem egy jó kis, 100HZ-es síkképcsöves analóg TV-vel, a kábelszolgáltatóm által biztosított analóg adással, amit egy videomagnóval (VCR) vettem, és SCART kábellel kötöttem össze a TV-vel. Ha DVD-t akartam nézni ahhoz volt egy asztali DVD lejátszóm, ha zenét vagy rádiót akartam hallgatni azt egy music centeren tettem meg, ha pedig fényképeket akartam nézegetni, arra ott volt a számítógép. OK, a DVD játékos is képes volt CD-t lejátszani vagy képeket megnyitni, de a formátum támogatása még igen csekély volt.

Aztán jött a digitális átállás, és a korszerűtlen analóg csatornáimat digitálisra cseréltem. Ehhez kaptam a kábelTV szolgáltatómtól egy set top box-ot (STB), így egy küytüvel több lett a TV szekrényemben. Mivel a digitális adásról is szerettem volna műsorokat felvenni, így az STB-t kénytelen voltam SCART kábelen összekötni a VCR-rel.

Aztán egy kisebb beruházással korszerűsítettem a rendszeremet és vettem egy HD Ready LCD TV-t és egy asztali DVD felvevőt belső vinyóval. Ez már azért nagy dobás volt, mert digitális adáshoz méltóan nagyobb és szebb lett a TV képe, a műsorokat pedig már nem kellett külön video kazettán tárolni, nem is beszélve azok képminőségének javulásáról. A DVD felvevő már a DVD játékost is kiváltotta, így egy kütyüvel kevesebb kellett.

A következő jelentősebb változás az volt, amikor átváltottam IPTV-re, és a szolgáltató által adott STB már tartalmazott vinyót és képes volt az adások felvételére (PVR) és elcsúsztatására (Timeshift) is. Ezzel az újítással már képes voltam egy újabb kacattól megválni, azaz megszabadultam a DVD felvevőmtől is. Így már minden igényt kielégítő igazi kánaán volt viszonylag minimális eszközparkkal. OK, voltak korlátai is, mivel a DVD-felvevőtől való megválás miatt a felvett filmeket már nem tudtam kiírni DVD-re, és a DVD lejátszáshoz vissza kellett tennem a DVD játékost is.

Azonban jöttek az újabb igények is. Audio oldalon is szükséges volt az előrelépés, mivel sok zenét hallgattam, ami eddig a számítógépem aktív hagszóróiból tört elő, illetve jó lett volna a filmeket is kicsit jobb hangminőségben megnézni. Így tehát beruháztam egy Yamaha házimozi erősítőbe számtalan analóg és digitális audio bemenettel, és hozzá egy 5.1-es hangfalszetbe. A kedvenc zenéimet így számítógépről küldtem az erősítőre, illetve a DVD játékost is rákötöttem. Na, ez egy újabb fejlődési lépcső volt, de csak nem akartam megnyugodni, mivel még mindig sok volt az eszköz, és olyan szedett-vedett volt az egész.

Időközben családi okok miatt lecseréltem a TV-met is egy másikra, és ha már új, akkor természetesen full HD LCD. Így a hang már szuper volt, és a kép is az lehetett volna, ha lett volna hozzá lejátszóm. De sajnos a DVD letátszóm csak PAL felbontást tudott, és az STB-m is csak SD minőségű volt, pedig akkor már elérhetők voltak a Blu-ray HD filmek, és azok letölthető változatai.

Újra lépnem kellett, és szerencsémre akkortájt jelentek meg asztali multimédia lejátszók. Gyorsan ki is néztem magamnak egy WD HDTV médialejátszót, ami természetesen semmit nem ért egy külső vinyó nélkül, így vettem mellé egy WD típusú USB vinyót is. Ez viszont azzal járt, hogy a DVD gyűjteményemet át kellett raknom a vinyóra. Nem kevés idő volt, de kitartással és a DVDShrink odaadó segítségével egyszer csak a végére értem. Sajnos a WD HDTV nem kezelte az ISO formátumot, így a filmjeimet VOB fájlokban tároltam el. Ez már az a helyzet volt, ami elégedettséggel töltött el. A TV adást STB-ről néztem és azon is vettem fel, az összes média igényemet (film, zene, fénykép) pedig asztali multimédia lejátszóról játszottam le full HD TV-re és házimozi erősítőre. Ha pedig vettem egy új DVD-t, az mindig átkerült a vinyóra. Időközben az USB vinyók száma is nőtt. Azért az ISO hiánya továbbra is bosszantott, mivel a letölthető filmek javarészt ilyen formátumban voltak, illetve az ISO kezelhetősége (ugrás, tekerés) is sokkal jobb a VOB-nál. Később egy kis kutakodás után egy egyedi szoftverrel (image) sikerült az ISO-t is megetetnem a WD TV-vel. Elégedett voltam a WD TV-vel, mert stabil volt, könnyen kezelhető és látványos kezelői felülete volt. Sajnos felskálázni nem tudott, így egy DVD felbontású film minősége hagyott kivánnivalót maga után, nekem pedig többnyire ilyenek voltak.

Aztán bizonyos okok miatt lecseréltem a TV szolgáltatómat egy másikra, ami jóval olcsóbb volt, és aminél már nem volt elérhető az IPTV, sőt szégyen, de az elérhető STB is csak SD felbontású volt, felvételi funkció nélkül. Ez elég nagy érvágás volt a kényelmemen és a tévézési szokásaimon. Próbáltam igényelni fejlettebb HD dobozt, de azt mondták, hogy nincs raktáron, és felírnak a várólistára. Azóta is várok....

Időközben az USB vinyóim felszaporodtak háromra, így a WD TV két USB portja szűkösnek bizonyult, USB HUB-ot pedig még idegen firmware-rel sem tudott kezelni, így új lejátszó után kellett néznem. Kerestem egy új lejátszót, és megtaláltam a Hyundai Mbox R3250S típust, ami gyárilag kezelte az ISO-t, sok USB portja volt, lehetett bele tenni belső vinyót, sőt tartalmazott egy DVB-T tunert, és felvételi funkcióval is rendelkezett. Ez így jónak tünt, és megoldotta a TV adások felvételét is. Vettem még hozzá egy belső vinyót is, hogy majd azokra veszem fel a TV műsorokat. Sajnos az STB annyira egyszerű volt, hogy még digitális képkimenete sem volt, csak analóg, de a Hyundai is csak külső eszközről AV-bemeneten tudott felvenni. A felvett adás minősége így tovább romlott, alig volt jobb egy videofelvevőnél. Sajnos jött a feketeleves is a lejátszó fagyogatott, és nem volt hajlandó pár percnél többet felvenni. A szerviz és a támogatás katasztrófális volt, ráadásul a forgalmazó azóta csődbe is ment. Fantasztikus! Ezt bebuktam. Ok, a filmeket még lejátszotta, de gyakran túlmelegedett, és akkor egy film alatt többször is újraindult.

A felvétel funkció nem működése valamint a gyakori fagyások miatt egy idő után a Hyundai-t le akartam cserélni, így elkezdtem kutatni a lehetőségeket. Az asztali médialejátszókban kicsit megrendült a bizalmam. Böngésztem a netet, beszéltem ismerősökkel, és arra az elhatározásra jutottam, hogy egy PlayStation 3-mal több legyet üthetek egy csapásra. Tudok játszani is a TV előtt, de multimédia lejátszóként is használhatom, igaz a felvétel funkciót nem tudja. Van benne Blu-ray olvasó is, így komplex szórakoztató központ ígéretét keltette. Ami probléma volt, hogy kevés USB portja volt, így valahogy meg kellett oldanom a 3 db USB vinyó csatlakoztatását. Nem akartam drága NAS-t venni, és a vinyókat sem akartam lecserélni, így viszonylag olcsón találtam egy Iomega iConnect nevű eszközt, ami képes volt négy USB porton lévő eszközöket média szerverként megosztani a hálózaton. Ezzel lehetővé vált, hogy az USB HDD-ken tárolt filmjeimet, zenéimet immár a PS3 is elérje, sőt, bármilyen hálózati eszköz a lakásban. Azért az Iomega sem működött úgy, ahogy kellett volna, ugyanis valamiért a 3 db USB vinyóból egyszerre csak kettőt volt hajlandó megismerni. Ha rákötöttem a harmadikat, kettőt mindig összekevert. Hogy az Iomega volt a hibás, a HDD-k firmware, vagy mérete sosem derült ki.

A PS3-mal nagyszerűen lehet játszani, bár elég keveset játszom vele, a lemezeket is gyönyörűen lejátsza, viszont a ritkább video formátumokkal hadilábon áll. Sok bosszúságot okozott még a média fájlok, de főleg a zenék rendezése is, mivel én ezeket a vinyón rendezetten előadó/album könyvtárakban tároltam, a PS3 viszont saját logikája szerint csoportosítja a fájlinformációk szerint. A könyvtárstruktúrában böngészni pedig nem lehet. Ezt egy asztali médialejátszó sokkal kezelhetőbben teszi. Ami a filmjeimet illeti, azokat gyakorlatilag elfelejthettem, mivel az ISO-t nem ismeri, így továbbra is üzemben maradt a Hyundai.

A korábbi kutakodásaim alatt, illetve döntéseim előtt egyesek próbáltak meggyőzni, hogy ha egy mindenes eszközt akarok, akkor építsek egy HTPC-t, azonban akkor én azt elvetettem, és inkább egy céleszközt, az asztali médialejátszót és a PS3-at választottam. Most mégis elővettem ezt a gondolatot és elkezdtem újra kutakodni. Az épített HTPC-ktől ódzkodtam. Macerásnak, időigényesnek és költségesnek tartottam az alkatrészeket gondosan összeválogatni, megvenni, majd megépíteni, keresni hozzá egy jól kinéző, csendes, de jó hűtéssel rendelkező házat, távírányítót, infra vevőt. Aztán ott a szoftver. A Windows tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, de amellett, hogy drága, még egérrel és billenytűzettel ülni a TV előtt, az oprendszerről egerészve indítani el a különböző alkalmazásokat, folyamatosan frissítgetni, servicepatch-elni a Windows-t, ez nem tünt túl szimpatikus megoldásnak nem is beszélve a lassú elindulásról.

A HTPC-s kutakodás közben aztán ráakadtam a Hybridbox-ra. Pont ezt kerestem! Ez egy gyárilag megépített, dizájnos HTPC, beépített DVB-C tunerrel, lecsupaszított Windows-sal, magyar feljesztésű media center szoftverrel, az un. HomeSys-szel, és magyar támogatással. Ráadásul akciósan igen jó áron. A HomeSys amellett, hogy kezeli a kábeles TV adásokat, képes az online, internetes TV csatornák összegyűjtésére és kezelésére, és a tévézési szokásaid alapján ajánl online tartalmakat. (Az utódja Fuso TV néven fut egyes okos TV-ken) Hatalmas ötlet! Kiváltja az STB-met, plusz online TV, ráadásul még médialejátszó is. Azonnal rohantam megvenni. Sajnos akadtak gondjaim, ami miatt végül elálltam a vásárlástól. Gondjaim voltak a felbontással, mivel nem találkozott a TV-m felbontásával, valamint a kábeles adások minőségével (lassulás, szakadozás) is meggyűlt a bajom. Bár ezek a gyártó szerint  egyszerűen orvosolhatók lettek volna, nekem mégis túl macerásnak tünt egy új eszköz beüzemelésénél. Nem ehhez szoktam. De a legnagyobb ellenérzésem maga a Windows volt, annak mindenféle macerájával (előtelepítés, javító patch-ek felrakása, vírus védelem, automatikus frissítés stb.). A Windows nem a nappaliba való! Ez egy nagyon ütős eszköz lett volna Linux vagy Android alapon.

Sajnos így a meglévő STB-m alternatívája is ugrott, viszont engem továbbra is zavart, hogy nem tudok TV adást sem felvenni, sem HD-ban nézni, a szolgáltatóm pedig képtelen kicserélni a dobozomat. Úgy döntöttem, hogy veszek egy kábeles, HD felbontású STB-t felvételi (PVR) funkcióval. Nem akartam túl sokat rákölteni, így vettem egy alsó-közép kategóriás Optibox Gekko HD cable STB-t. Ezen egy Linux alapú Spark nevű szoftver fut, aminek van egy olyan előnye, hogy létezik hozzá olyan plugin, ami szoftveresen emulálja a szolgáltatói kártyákat, és mivel a meglévő kártyámat más típusa miatt nem tudtam beledugni, így jól jött ez a plusz tudás, és nem kellett lemondanom megvásárolt csatornáimról. Ráadásul hálózati eszköz volt internettel, Youtube-bal, médialejátszóval, online frissítéssel. Igaz, hogy az online frissítés az elejétől nem működött, sőt az USB-ről való frissítés sem. Sok fórumot végigböngésztem, de nem találtam megoldást. Az aktuális firmware-ben viszont hibás volt a Youtube, így azt soha nem láttam működni. A médialejátszója is egyszerűbbnek tűnt, mint egy asztali lejátszóé, így azt sem használtam soha. Azonban HD volt, és fel is tudott venni, ami nekem elégendő volt. Egy darabig jól is működött, de kb. egy év után el kezdett rakoncátlankodni. Először csak a felvételek lettek zavarosak, élvezhetetlenek, majd az általános működéssel is voltak gondjaim. Olyan volt, mintha fokozatosan elfogyott volna az erőforrás a gépből.

Az új STB-vel párhuzamosan azonban továbbra is le akartam cserélni a Hyundai-t, így tovább kutakodtam. Újra böngésztem a jó öreg asztali médialejátszókat, bár már kicsit óvatosabb és körültekintőbb voltam. Kerestem az ismertebb, minőségibb készülékeket, mint a Dune HD, PopcornHour vagy Mede8er típusait. A keresésnél szempont volt az is, hogy milyen jó lenne, hogyha az éppen megnézni óhajtott filmet nem kellene külön-külön megkeresnem a 3 db USB vinyómon, hanem képes lenne egy közös médiatárat létrehozni. Ezt a funkciót tudta mind a PopcornHour, mind a Mede8er. A funkciókat böngészve láttam meg azt is, hogy a jobb lejátszóknál lehetséges a kezelőfelületek testre szabása is.

Ezzel párhuzamosan továbbkutakodtam a lehetséges HTPC hardverek között. Meg is találtam magamnak a nettop kategóriát, mint gyárilag elkészített mini PC-t, ami ha nem is egy erőgép, de ideális választás a nappaliba multimédia lejátszó gyanánt. Ekkor akadtam rá az XBMC-re is, ami gyorsan elvarázsolt, és eldöntötte a kérdést a HTPC felé. Előzetesen letöltöttem a Windows változatot, és teszteltem a PC-men. Elvarázsolt a médiatár funkció, a látványos felület és a minden egy helyen funkcionalitás. Két kérdés maradt csak, egyrészt, hogy milyen hardvert vegyek hozzá, másrészt, hogy milyen szoftver platformon futtassam. A korábbi Hybridbox-os tapasztalatok megerősítettek abban, hogy nem akarok Windows-t, így maradt a Linux (akkor még Androidos doboz nem volt). Mivel a nettop-ot a nappaliba szántam, nem akartam komplett Linux rendszert telepíteni, így kapóra jött, hogy rátaláltam az OpenElec-re, ami az XBMC köré optimalizált Linux rendszer. Ráadásul kimondottan a nappaliba tervezve, mivel az XBMC-ből nem lehet kilépni, így semmilyen Linux funkció nem érhető el. Ennek megfelelően kompakt méretű, és gyors boot-olású rendszer.

Tehát a szoftveres felületet sikerült kiválasztani, így hozzá kellett nettop PC-t keresnem. Ott volt pl. az Arctic néhány modellje, melyek egyike-másika DVD meghajtót is tartalmazott, és OpenElec kompatibilis volt. A probléma az volt, hogy kifutó modellek voltak, illetve nálunk nem voltak kaphatók. Így találtam rá a szintén a nappaliba tervezett Xtreamer Ultra HTPC-re. Ráadásul gyárilag OpenElec-kel. Nálunk is kapható volt néhány helyen. Két generációja is elérhető volt, az Ultra és az Ultra 2. Mindkettő a nappaliba tervezve, gyári távirányítóval, mellyel kikapcsolt állapotból is életre kelthető. Mivel az Ultra 2 már fejletteb hardver volt beépített SSD-vel és WiFi-vel, így amellett döntöttem annak ellenére, hogy az első generációhoz képest másfélszer annyiba került. Gondoltam, hogy egy megfelelően fejlett hardvert viszonylag hosszútávon használhatok. Hát megvettem, és annak érdekében, hogy egy mindenes nappaliban használt eszközként az STB-t is kiváltsa, gyorsan kerestem is hozzá egy USB-s kábeles TV tunert. Nem volt könnyű, mivel az OpenElec által is támogatott DVB-C tunerek száma igen korlátozott volt, és egyik sem volt nálunk kapható. Végül a különböző fórumokban leírt tapasztalatok alapján kiválasztottam a Sundtek MediaTV Pro-t, és megrendeltem Németországból.

Kezdőként nem volt egyszerű életre lehelni az XBMC live TV funkcióját, de végül sikerült, és működött, igaz elvárásaim ellenére csak a kódolatlan csatornákat tudtam beállítani. Sikerült a piconokat (azaz csatorna ikonokat) is beállítani. Tehát sikeresen beállítottam mind a TV funkciót, mind a médiatárat az XBMC-n, így végre egy eszközön teljes körű multimédiás központot tudtam létrehozni. Igaz voltak problémáim is. A hálózati funkció pl. nem működött tökéletesen, a huzalozott Ethernet sokszor eldobta magát, így áttértem a WiFi-re. A HDMI-s hang és az optikai hangkimenet soha nem működött egyszerre. A live TV funkció sem volt megbízható, néha eldobta a tunert, illetve a csatornaváltás sebessége sem érte el a sokkal gyengébb hardverű STB-met. A TV képminőségében is volt kivetni való, a frame rate kicsit gyengének tűnt.

A tapasztalt hibák és hiányosságok ellenére, elégedett voltam az Ultra 2-vel, azonban sajnos nem sokáig, mivel 3 hónap után feldobta a talpát. Mint utólag kiderült, széria gyári hibás volt az alaplap, így a javítására sem volt lehetőség. Szerencsére visszaadták a pénzem, én pedig kereshettem egy másik eszközt. Kisebb gondolkodás után az Ultra első generációja mellett döntöttem, mégha visszalépés is volt, viszont annak a hardvere is bőven elegendő. Használat közben nem is vettem észre érezhető különbséget a kettő között. Szerencsére az Ultra már sokkal tartósabbnak bizonyult, mint az Ultra 2, így jelenleg is ezt használom. Az Ultránál már nem jelentkezett a hálózati hiba, de az optikai kimenet itt sem működik párhuzamosan. A live TV-vel is vegyes tapasztalataim voltak. Az OpenElec 3.2.4-nél viszonylag stabilan ment, viszont a 4.x verziók egyikében sem működött. Az OpenElec 5.0-nál (Kodi 14) viszont már jelentős módosítások történtek, pl. a TVHeadend backend konfigurálása is megváltozott. Szerencsére a live TV is újra működik, és elég stabilnak is látszik. A TV funkció gyakorlatilag egyenértékű lett az STB-vel attól eltekintve, hogy a kódolt adásokat nem tudja venni. A felvétel funkció is tökéletesen működik. Az egyetlen bakim jelenleg, hogy a tuner néha pár másodpercig eldobja magát, ilyenkor kimerevedik a kép, majd folytatódik az adás. Ennek ellenére nagyon foglalkoztatott egy E2BMC-s Set Top Box, ami TV-zésre azért sokkal biztosabbnak tűnik, csak az első verziók még kisérleti példányok voltak, a második sorozat gépei pedig minőségi, drága gépek voltak.

Amíg visszaadtam javításra az Ultra 2-őt, és nem vettem még meg az Ultrát, a kettő között eltelt pár hónapban sem akartam lejátszó nélkül maradni, így elhatároztam, hogy veszek egy Android dobozt pótlásra. Ezek akkoriban jelentek meg a piacon, és XBMC-s kutakodásom miatt találtam meg őket. Nem a legjobbra gondoltam, hanem egy kicsit gyengébbre, ami nem túl drága, így esett a választásom a MINIX NEO X5-re. Úgy gondoltam, ha beválik, akkor talán megmaradok az Android doboznál, és nem kell egy másik HTPC. Érdekes volt egy Androidos felület a TV-n, de elsősorban nem internetezésre és játékra akartam használni, hanem XBMC-re. Az XBMC Minix-es verziója elég stabilan futott, lefagyásra nem nagyon emlékszem. A sebessége természetesen nem érte el a HTPC szintjét (ez a mai Android dobozokra már nem igaz), de jól működött, kivéve néhány gyerek betegséget, ami a korai Android dobozok sajátja. Ilyen volt, hogy az XBMC-s felületi beállításaim kikapcsolás után elvesztek, így lehetett újra beállítani majdnem minden bekapcsolás után. A másik engem sokkal komolyabban érintő hiba, az Android USB port kezelése volt. 3 db USB vinyót kötöttem a dobozhoz (ahogyan korábban a HTPC-hez is), és létrehoztam a közös médiatárat. Na de a bekapcsolások vagy újraindítások után az Android cserélgette az USB port kiosztásokat, így a médiatár sok esetben nem találta meg az elindítani kívánt filmet. Megoldás akkoriban pedig nem létezett erre, max ha veszek egy NAS-t. Ez a tapasztalat segített a HTPC felé való visszatérésben, illetve tanulságként azt vontam le, ha Android doboz, akkor célszerű Linux-os verziót venni, mégha ez így furcsán is hangzik.

Tehát megvettem és használtam az Ultrát mind TV-zésre, mind média lejátszásra, és nem vágytam az Android dobozok után, azokat amúgy is csak XBMC-re használtam volna. Egy év nyugalom után sajnos az Ultra infrája megadta magát, így kénytelen voltam áttérni a bluetooth távirányítóra, amit szintén adtak a géphez. Ennek hátránya, hogy ez tulajdonképpen egy mini billentyűzet, amin nehéz megtalálni a megszokott célgombokat, valamint kikapcsolt állapotból nem képes feléleszteni az Ultrát. 

Azokban az időkben, amikor az Ultrán nem működött jól a LiveTV funkció, továbbra is használtam Optibox Gekko típusú STB-met, és próbáltam a szoftverét frissíteni. A fórumokon való böngészés közben találkoztam először az Enigma2 szoftverrel, amit mindenki az egekbe dícsért. Ez a Spark-hoz hasonlóan egy Linux alapú STB szoftver, ami alapvetően a Dream Multimedia cég DreamBox STB-in szolgált, de lelkes közösségek hozzáfértek a forráskódhoz és fejlesztgették illetve adoptálták más gyártók STB-ire is. Igaz, hogy az XBMC-hez képest grafikusan idejét múlt felület, viszont az STB funkcióban valószínűleg jobbat nem lehet találni. Szöget ütött ez a fejemben, és szerettem volna kipróbálni. Ráadásul úgy gondoltam, hogy egy beépített DVB tuner csak integráltabb és jobb minőségű lehet, mint egy utólag bedugott USB-s DVB tuner.

Ezért is üdvözöltem nagyon az E2BMC megjelenését, ami az XBMC és az Enigma2 egyesítése volt, azaz az XBMC számomra leggyengébb pontját a liveTV funkcióját pakolta át Enigma2-re. Ezt a szoftvert természetesen csak meghatározott STB-kre telepítették. Az első két doboz egyrészt kiforratlan volt, viszonylag gyenge ARM alapú hardverrel, másrészt csak műholdasban létezett. A második két doboz már minden tekintetben jónak nézett ki, azonban meglehetősen drága volt. Alternatíva is lett volna az XBMC-s STB-k piacán az EVO Xfinity, az Amiko A3 illetve a Prismcube Ruby személyében, de mindegyik csak műholdas kivitelben volt elérhető. Így vártam, és meg is jelent a WeTek Play, ami alapvetően egy androidos TV doboz DVB tunerrel (szerencsére van hozzá DVB-C is). Nem akartam már egy androidos dobozt a nappaliba, de szerencsére a WeTek Play-re van saját OpenElec is ami egy kicsit megváltoztatta a dolgokat. Ideális választásnak tűnik, ráadásul viszonylag olcsó is, mégis vacilláltam rajta. Egyrészt azért, mert viszonylag régi Amlogic SoC van benne, másrészt gyakorlatilag pont azt tudja, mint az Ultrám, csak a beépített DVB tuner miatt talán egy kissé stabilabb LiveTV-vel. Ha nem lett volna az Ultra, akkor biztosan megvettem volna, így viszont nem. Helyette az Enigma2-t akartam kipróbálni egy megbízható, jó minőségű STB-n, megtartva a lehetőséget egy XBMC integrációra. Így esett a választásom a VU+ Solo SE Set Top Box-ra, amit megvettem. Valahol egy irracionális döntés volt egy elavultabb MIPS architektúrával az aktuális ARM helyett, de a stabil, jó minőségű STB-k mind ezen alapulnak, ráadásul ez egy elég új Broadcom procival rendelkezik. További szempont volt, hogy az Enigma2 alá léteztek szoftveres kártya emulációk is, tehát továbbra sem kell lemondanom az előfizetett, kódolt csatornákról. Ráadásul egy tucat független közösség készített hozzá alternatív szoftvert.

Tehát Optibox Gekko kuka, helyette VU+ Solo SE. Még a megvétel előtt letöltöttem vagy 10 alternatív szoftvert a dobozhoz, amit a gyári mellett mind ki akartam próbálni. A gyáriban mind a felvétel, mind a timeshift funkció opcionális, viszont az alternatív szoftverek ezt tartalmazzák.

Mielőtt TV-t venne ...

Amikor az ember TV-t vásárol, akkor akár első TV-ről, akár csere készülékről van szó, általában határozott elképzelése van arról, hogy mit vár el az új TV-től. Ez lehet nagy képernyő méret, magas felbontás, multimédiás képesség, okos funkciók, hogy csak a lényegesebbeket említsem. Azonban egy TV vásárlása esetén számtalan egyéb szempontot is figyelembe kell venni, ami meghatározza, hogy elégedettek leszünk-e a vásárlásunkkal vagy sem. Egy TV elég drága eszköz ahhoz, hogy előre legyünk okosak ne utólag. Lássuk, mire érdemes odafigyelnünk.

Első lépésként azt érdemes végiggondolni, hogy milyen szabadidős tevékenységre szánjuk a vásárlandó TV-t. Egy TV leggyakrabban használt funkciója (Magyarországon mindenképpen) az élő TV adások megtekintése. Aztán használhatjuk házimozizásra, számítógépes játékokhoz, internetezésre, Skypolásra (videotelefon) és még ki tudja mire. Azt is el kell döntenünk, hogy egy mindenes TV-t akarunk, ami önmaga képes az összes funkció végrehajtására, vagy pedig megjelenítőnek használjuk a meglévő eszközeink mellé mint Set Top Box, DVD/Bluray lejátszó, HTPC, asztali multimédialejátszó, játékkonzol, Android TV box stb.. Az is előfordulhat, hogy néhány meglévő eszközünket ki akarjuk váltani vele, de nem mindet. Ezeket mind mérlegelni kell.

Egy mindenes TV vásárlása igen praktikus lehet, mivel a nappaliban nem kell kerülgetni a számtalan eszközt, ráadásul csak egy távírányítóra van szükségünk és nem utolsó sorban egyetlen kezelő felületet kell megtanulnunk. A funkciókat vizsgálva ma már szinte mindent elérhetünk egy TV-n. Azonban sokaknak már meglévő eszközeik vannak (Set Top Box, DVD lejátszó stb.), amit már megszoktak, és nem akarnak kidobni. Ráadásul a specializált eszközök szoftverei általában nagyobb és rugalmasabb szolgáltatást nyújtanak (testreszabhatóbb felületek, szélesebb formátum támogatás, több és igényesebb játék stb.) mint egy TV. Ide tartozik az is, hogy egy külső, asztali eszköz cseréje anyagilag lényegesen kisebb teher, mint egy mindenes TV-é. Ha egy mindenes TV-vel mellényúlunk, akkor nagyot bukhatunk. Egy mindenes TV-t tehát az vegyen, akinek fontos a rengeteg szolgáltatás, nincsenek asztali eszközei, vagy vannak, de ki akarja váltani őket, és nincsenek egyedi igényei. Ha valaki a meglévő asztali eszközeihez veszi a TV-t, akkor nyugodtan lemondhat a TV néhány extra funkciójáról, viszont ügyelnie kell a csatlakozási felületek kiválasztására. Még valami: a TV-nél ma már fontos az internet kapcsolat, de internetezni, böngészni, olvasni, közösségi oldalakra menni nem nagyon fogunk rajta. Erre sokkal alkalmasabb eszközök a számítógépek, táblagépek, okostelefonok.

Az alábbiakban a TV-k fontosabb funkcionalitása és az azokhoz kapcsolódó lényeges dolgok vannak pontokba szedve. A leírások kicsit hosszúra sikerültek, így akiket nem érdekelnek a műszaki részletek, elegendő, ha az összefoglalókat olvassa el.

1.          Élő adások vétele:

Mielőtt kiválasztjuk a TV készülékünket, már tudnunk kellene, hogy melyik szolgáltatóval (Telekom, DIGI, UPC, AH stb.) vagyunk leszerződve, vagy akarunk leszerződni. Ezek a szolgáltatók havi előfizetési díj ellenében különböző csomagokban akár 100 feletti TV csatornát és különféle szolgáltatásokat is tudnak biztosítani, így első körben tanulmányozni kell az ajánlataikat és kiválasztani a legmegfelelőbbet. Lehetőségünk van arra is, hogy ne szerződjünk szolgáltatóval, és ingyen nézzünk TV csatornákat, de ebben az esetben a magyar adások tekintetében egyenlőre igen szűk a választék (M1 HD, M2 HD, Duna HD, M4 Sport, Duna World, RTL Klub, TV2), viszont műholdról akár 1000 külföldi csatornát is foghatunk. Tehát először mindenki mérlegelje az igényeit, és válasszon vagy ne válasszon szolgáltatót. Ezután az igényeket össze kell egyeztetni a lehetőségekkel is, ugyanis a szolgáltatók jelenléte és szolgáltatásai jelentős mértékben függnek a lakhelyünktől. A legkisebb lefedettségű a kábel TV szolgáltatás, azután a pedig a földfelszíni sugárzás. A műholdas vétel az, ami az ország egész területén elérhető.

Amikor a szolgáltató és a szolgáltatás típusa (kábel, műhold, földfelszíni) ki van választva, az fontos döntéseket hozhat a TV kiválasztása szempontjából. Ennek legfőbb oka, hogy a szolgáltató az általa sugárzott digitális műsorszórás (Digital Video Broadcasting – röviden: DVB) vételéhez egy speciális eszközt (Set Top Box – röviden: STB) telepít, ami lehetővé teszi ezen műsorszórás kábeles (DVB-C), műholdas (DVB-S) vagy földfelszíni (DVB-T) vételét. Mindemellett a szolgálató annak érdekében, hogy ne lehessen szabadon venni az adását, illetve hogy a kínált csatornákat és szolgáltatásokat csomagokban értékesíthesse, kódolja is a műsorszórást, a dekódoláshoz pedig egy dekódoló kártyát illetve egy (többnyire az STB-be beépített) kártyaolvasót (Conditional Access Module – röviden: CAM) biztosít. A szolgáltatók által biztosított STB-k kiváltására elvileg lehetőségünk van, ha a TV-nk rendelkezik a digitális sugárzás vételére alkalmas DVB-S/C/T tunerrel vagy akár dekódoló CAM modullal. Azonban ez nem minden esetben lehetséges. Ezügyben mindenképpen tájékozódni kell a szolgáltatónál vagy annak honlapján, de az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a lehetőségeket.

A Magyar Telekom esetében sem a kábeles, sem pedig a műholdas szolgáltatásnál nem kínál a szolgáltató STB kiváltó alternatívát, tehát teljesen felesleges a TV-be DVB tunert vagy CAM-ot konfigurálni, az csak az árat fogja növelni, hasznunk nem lesz belőle. A DIGI ebből a szempontból sokkal kedvezőbb, ugyanis a kábeles alapcsatornáit (több mint 100 csatorna) kódolatlanul sugározza, azaz bármilyen DVB-C tunerrel rendelkező TV készüléken fogható. Egyedül a mozicsatornáit (HBO csomag) illetve felnőtt csatornáit kódolja, ahhoz pedig a dekódoló kártya mellé tudnak biztosítani egy un. DIGI Smart CAM kártyaolvasót, amelyet bármilyen CI+ (Common Interface) foglalattal rendelkező TV képes kezelni. A műholdas sugárzásukhoz szintén biztosítani tudják az előbb említett kártyaolvasót, így TV oldalról egy DVB-S tuner illetve CI+ foglalat szükséges. A UPC a DIGI-hez hasonlóan lehetőséget ad az STB elhagyására és kábeles szolgáltatásához kínál egy un. Mediacard-ot, ami szintén a CI+ foglalatba behelyezhető CAM. Így tehát a TV oldalról szükséges egy DVB-C tuner és egy CI+ foglalat. A UPC műholdas szolgáltatásánál (UPC Direct) szintén elhagyhatjuk az STB-t mivel a szolgáltató kész csak a dekódoló kártyát (Smart kártya) biztosítani. Ehhez a DVB-S tuner mellett olyan beépített kártyaolvasóra van szükség, ami olvassa a UPC Smart kártyáját (Nagravision), illetve ha a TV rendelkezik CI+ foglalattal, akkor mi is szabadon beszerezhetünk egy megfelelő CAM kártyaolvasót. Ennek típusáról a szolgáltatónál célszerű érdeklődni. Az Antenna Hungária (AH) Magyarország egyetlen földfelszíni műsorsugárzás szolgáltatója (MinDig TV) 9 db csatornát (lásd feljebb + euronews és C8) sugároz kódolatlanul. Ezek vételéhez TV oldalról csak egy DVB-T tuner szükséges. A MinDig TV Extra előfizetői szolgáltatás keretében 49 csatornát sugároznak kódoltan, melyhez kódkártyát biztosítanak. Ezek vételéhez a TV-nek a DVB-T tuner mellett Conax CAS7 kompatibilis CAM kártyaolvasót is tartalmaznia kell, vagy egy CI+ foglalatot.

Ehhez a témához kapcsolódik, hogy a digitális műsorszórás (DVB) tömörített formátumban (MPEG) történik, így az adott DVB-S/C/T tunernek ismernie kell a továbbított jel tömörítésének típusát (MPEG2 vagy MPEG4). A magyarországi földfelszíni sugárzás MPEG4-ben történik. A kábel illetve műholdas sugárzásnál az SD tartalmak (DVD minőség) MPEG2-ben, míg a HD tartalmak MPEG4-ben vannak tömörítve. Az MPEG4 visszafelé kompatibilis az MPEG2-vel, így célszerű, ha a TV-nk MPEG4-es DVB-S/C/T tunerrel rendelkezik.

Itt érdemes még megismerni néhány fogalmat a digitális műsorszórásról. A szabvány a HD műsorszórásnál több video formátumot is meghatároz: 720p, 1080i, 1080p. A műsorszórók pedig ezek alapján a következő ajánlásokat adják a műsorkészítőknek: 720p/50, 1080i/25, 1080p/25, 1080p/50. Mit jelentenek ezek a számok? Az első szám a felbontásra utal, pl. a 720 felbontás 1280x720, az 1080 felbontás 1920x1080 képpontot tartalmaz. Az első számot követő betű azt jelöli, hogy a kép progresszív (p=progressive) vagy váltottsoros (i=interlaced) letapogatású. Progresszív letapogatás esetén egy képkocka egyidőben kerül továbbításra, míg a váltottsoros letapogatás esetén 2 db félképként. Az egyik félkép a páratlan, míg a másik félkép a páros sorokat tartalmazza, melyeket egymás után sugároznak, a TV készülék pedig egy képpé rakja össze őket. A „/” jel utáni szám a képfrissítési frekvenciát jelöli, tehát azt, hogy 1 másodperc alatt hány darab képkocka kerül továbbításra. A váltottsoros letapogatásnál ez a teljes képre vonatkozik, azaz 25 db teljes kép megfelel 50 db félképnek. Magyarországon a HD adásokat 1080i/25 felbontásban sugározzák, ami a gyakorlatban a sávszélesség kímélés miatt 1920x1080 helyett csak 1440x1080 felbontást jelent, az SD adásokat pedig 768x576 felbontásban.

Összefoglaló: Az hogy melyik műsorszolgáltatóval szerződünk kihatással lehet arra, hogy a TV-től milyen képességeket várhatunk el. Van olyan szolgáltató, aki csak az általa biztosított Set Top Box-szal tudja nyújtani a szolgáltatásait, mások viszont tudnak kínálni alternatívát a Set Top Box-ok kiváltására. Ha valamilyen okból kifolyólag a Set Top Box nyűg nekünk, és ki akarjuk váltani, akkor viszont a TV-nket kell jobban felszerelni. Elsősorban valamilyen TV tunerrel (DVB-C/T/S), másodsorban pedig egy kártyaolvasó fogadására alkalmas CI+ foglalattal.

2.          Internet TV:

Az Internet TV (vagy WebTV) az internet segítségével, azon keresztül hozzáférhető TV műsorokat jelenti. A multimédia tartalmak interneten történő továbbításának fontos eszköze a stream protokol (RTSP), amely lehetővé teszi a tartalmak kis csomagonként való továbbítását, így a lejátszás megkezdéséhez nem kell előre letölteni a teljes multimédia állományt.

Az IPTV az Internet TV egyik változata, amelyet az különböztet meg a többi interneten közvetített multimédia tartalomtól, hogy magas szolgáltatási szintet biztosít magas hálózati biztonsággal, nagy sávszélességet igényel, és támogatja az előfizetéses formát. Az IPTV gyakorlatilag olyan mint bármelyik kábeles, műholdas vagy földfelszíni sugárzású TV, csak itt a kommunikáció közvetítő eszközei nem egy dedikált kábeles, műholdas vagy földfelszíni sugárzó, hanem egy számítógépes hálózat, akár maga az internet. A műsorszórás Internet Protocol (IP) alapon megy, ami annyiban nyújt pluszt a hagyományos műsorszórásokhoz, hogy a kommunikáció nem csak egyirányú, így interaktív szolgáltatásokra is lehetőség van. Ez lehetővé teszi azt is, hogy ne csak élő sugárzott adást nézzünk, hanem lehetőségünk van un. Video on Demand (VoD) műsornézésre is, amely által szabadon válogathatunk a felkínált tartalmakból. Magyarországon IPTV szolgáltatást a Magyar Telekom nyújt. Az IPTV jelentősen függ az internet sávszélességétől, ezért a Telekom az IPTV szolgáltatását a kábelTV zárt hálózatán keresztül nyújtja, így biztosítva a megfelelő sávszélességet és biztonságot. Ezen szolgáltatás keretében a szolgáltató által biztosított Set Top Box-ot nem lehet megkerülni, kiváltani.

A klasszikus IPTV a fenti jellemzői miatt, előfizetői szolgáltatás keretében, zárt, védett, karbantartott hálózaton keresztül működik. Ennek ellenére szokták IPTV-nek nevezni az interneten szabadon fogható TV csatornákat is, azonban azokat célszerűbb inkább szabad internetes TV-nek nevezni. Internetes TV-t nem csak a tartalom szolgaltatók, hanem a műsor készítők is biztosítanak, így ma már az interneten több ezer TV csatorna elérhető, nagyrészük ingyenesen. Az internetes TV vételére nem csupán a Set Top Box-ok alkalmasak, hanem gyakorlatilag bármilyen hálózati multimédiás eszköz (számítógép, táblagép, okostelefon, multimédia lejátszó stb.). A képességet gyakorlatilag a szoftver határozza meg.

Az internetes TV-khez való hozzáférésünk a TV-nk okosTV felületén, azaz a különböző alkalmazásokon keresztül valósulhat meg. Az alkalmazások biztosítják a kapcsolatot a tartalom szolgáltató szerverekkel. A Youtube pl. ma már szinte minden okosTV-n elérhető. A Netflix, Hulu, Amazon Video, Google Play Movies stb. szintén elérhető az okosTV-ken, azonban ezek Magyarországon még nem működnek. A magyarországi online tartalmak a StartlapTV, MTV VideóTÁR, ITT/OTT TV, stb., illetve a szolgáltatók is elérhetővé tettek bizonyos csatornákat az előfizetőik számára, lásd: TV GO (Telekom), Digi Online (DIGI), Horizon GO (UPC).

Összefoglaló: Az interneten ma már rengeteg online TV adás, illetve egyéb videó tartalmak elérhetők, melyek vételére vagy egy külső eszköz (Set Top Box, számítógép, multimédia lejátszó stb.) szükséges, vagy a TV-nek kell okosTV-nek lenni. A különböző TV gyártók különböző tartalom szolgáltatókkal állapodtak meg, így az egyes TV-ken nézhető internetes élő adások illetve videók különbözők lehetnek. Természetesen vannak átfedések is, így pl. a Youtube szinte minden okosTV-n nézhető. A TV gyártók folyamatosan tárgyalnak a tartalom szolgáltatókkal, így folyamatosan bővítik az online tartalmak választékát.

3.          DVR, PVR funkciók:

A TV adások nézésénél felmerülő igény az egykori videó felvevőkhöz hasonló funkcionalitás, azaz a TV adások felvétele azonnal vagy programozottan, illetve a felvett adások lejátszása. A digitális műsorszórásnál ehhez még hozzáadódó funkció az elektronikus műsorújság (Electronic Program Guide – röviden: EPG) és az alapján történő felvétel, valamint az időeltolás (Timeshift), ami lehetővé teszi az élő műsorok megállítását, vissza illetve előre tekerését. Ezeket a funkciókat összefoglaló néven Digital Video Recorder-nek (DVR) vagy Personal Video Recorder-nek (PVR) nevezzük. Ezen funkciókhoz elengedhetetlen valamilyen háttértár jelenléte. Ez lehet beépített HDD, SSD vagy külső USB háttértár, esetleg memóriakártya. Azt azonban tudnunk kell, hogy ha az adás kódolt, azaz dekódoló kártya volt szükséges a vételéhez, akkor a felvett műsor tárolása is kódolva történik, azaz a lejátszáshoz is szükséges a kódkártya. Ennek megfelelően hiába játszanánk le a felvett műsort egy másik eszközön pl. PC-n, azt nem fogjuk tudni megnézni. Ami nincs kódolva az a MinDig TV illetve a DIGI kábeles csatornái (lásd korábban).

Ha úgy szeretnénk adást felvenni, hogy közben egy másik adást nézünk, vagy párhuzamosan több adást szeretnénk felvenni, akkor az csak olyan TV-nél lehetséges, amelyiknek 2 vagy több tunere van. A felvétel közbeni lejátszás viszont egy tunerrel is megy.

Összefoglaló: A DVR/PVR funkció nagyon hasznos a hétköznapi TV-zés során, ugyanis sokszor van, hogy meg szeretnénk nézni egy műsort, de éppen nem vagyunk otthon, és ilyenkor jól jön a felvétel funkció, vagy a műsor közben nem tudunk folyamatosan a TV előtt ülni, ilyenkor pedig jó, hogy ha meg tudjuk állítani azt. Ha nem használunk szolgáltatói STB-t, és igényeljük ezeket a funkciókat, akkor a TV vásárlásakor ezekre is oda kell figyelnünk.

4.          Fizikai paraméterek:

A TV fizikai paraméterei azok, amik leginkább rabul ejtenek a vásárláskor. Nézzük, ezek mik lehetnek, és mit jelentenek!

Képernyő méret:	Ez a képernyő hasznos területének az átló hossza. Centiméterben vagy inch-ben adják meg, és lehet akár 40cm-től 260cm-ig. Ez talán a legelső szempont, mindenki a pénztárcájától függően a legnagyobbat akarja a nappalijába. Azonban a nappali szoba mérete mellett érdemes figyelembe venni a nézők képernyőtől való távolságát is. Túl közelről nem érdemes hatalmas TV-t nézni, mert nem látjuk be fej mozgatás nélkül, ráadásul még a pixeleket is látjuk. Hasznos javaslat, hogy a néző TV-től való távolsága kb. 3-szorosa legyen a TV képernyő méretének.
Felbontás:	A TV felbontása a vízszintes és függőleges képpontok (pixel) számát jelöli. Minél nagyobb a felbontás, annál élesebb a kép. A digitális TV-knél a legalacsonyabb felbontás a HD Ready, ami 1366 x 768 vagy 1280 x 720 képpontot tartalmaz. A Full HD 1920 x 1080, míg az Ultra HD (UHD vagy 4K) 3840 x 2160 képpontot jelent. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Full HD nem szabványosított, hanem csak gyártói jelölés. A HD Ready 1080p ennek a felbontásnak a szabványos jelölése. A HD Ready mellett a HD TV feliratok is megtalálhatók a TV készülékeken. A felbontás mindkét esetben ugyanaz, csak a HD TV esetében a készülék képes a digitális műsorszórás (DVB) vételére is, azaz valamilyen tunerrel fel van szerelve.
Képarány:	A képarány a képernyő vizszintes és függőleges hosszának arányát jelöli. A korábbi analóg műsorszórásnál (PAL szabvány) illetve az SD felbontású digitális műsoroknál a 4:3 képarány volt az uralkodó, a mostani HD digitális műsorszórásnál pedig a 16:9. Ezeket az arányokat a képernyő felbontások is tükrözik: PAL, SD (768x576), HD (1024x768 vagy 1920x1080), UHD (3840x2160). A mai TV-ket már csak 16:9 képarányban lehet kapni.
3D képesség:	Egyes TV-k képesek a 3D adások/filmek megjelenítésére. A 3D technológia azt jelenti, hogy egy adást vagy filmet két látószögből vesznek fel, és azt külön közvetítik a két szemnek, ezáltal érzékelve a mélységet (távolságot) is. Magyarországon 3D TV adások jelenleg még nincsenek, de demo filmek vagy mozifilmek elérhetők. A 3D-s megjelenítés jelenleg nagyrészt csak szűrő szemüveggel megoldott, azonban már léteznek szemüveg nélküli prototípusok illetve már vásárolható készülékek is, de azok technikáján még csiszolni kell, illetve nagyon drágák. Jelenleg a legelterjedtebb 3D TV-k az aktív szemüveges, illetve a passzív szemüveges TV-k. Az aktív szemüveges rendszerben a bal és a jobb szem számára egymást váltva küldi a TV a képet, a szemüveg pedig szinkronban a TV-vel elsötétíti az ellentétes oldali lencsét, hogy mindkét szem csak a neki megfelelő képet láthassa. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a másodpercenként képkockák száma feleződik. A passzív szemüveges rendszerben a TV egy képre teszi fel mindkét szem számára biztosítandó képet, de ezeket egymásra merőlegesen polarizálja. A szemüveg lencséi eltérő polarizáló fóliával vanna bevonva, így mindkét lencse csak az adott szem számára szánt képet engedi át. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a TV felbontása megfeleződik. Az aktív szemüveg legnagyobb hátránya a vibrálás, ami fejfájást is okozhat, illetve hogy tölteni kell.
Panel típus:	A képernyő panel működési elvét jelöli. A mai digitális TV-knél ez lehet LCD, LED, OLED és Plazma. Ezek működési elvben nagyrészt eltérnek egymástól, viszont alapvetően két csoportra oszthatók. Az egyik a saját fényt kibocsájtók (OLED és Plazma), a másik pedig a háttér világítással rendelkezők (LCD, LED). A gyakorlatban a lényegi különbség a két csoport között, hogy a saját fényt kibocsájtók kontrasztaránya jóval nagyobb (pl. a fekete valóban fekete, nem sötétszürke) mivel nincs háttérvilágítás. Az LCD és a LED TV ugyanolyan technológiájú panellel (folyadékkristályos) rendelkezik, csak más a háttérvilágításuk megvalósítása. Az LCD TV-k fénycsöves, míg a LED TV-k LED-es háttérvilágításúak. Ez utóbbiak nagyobb fényerővel és jóval egyenletesebb fényeloszlással rendelkeznek, valamint magasabb kontrasztaránnyal és alacsonyabb fogyasztással. A LED-es háttérvilágításnak is több változata létezik. Lehet a képernyő mögötti mátrix elrendezésben fehér vagy RGB fénnyel, illetve a képernyő peremén elhelyezett un. Edge LED kivitelben. Ez utóbbi nagyon keskeny TV-t eredményez. Az LCD illetve LED TV-k panelei esetében három alaptípust különböztetünk meg: TN, VA illetve IPS. Ezek közül mára az IPS a legelterjedtebb. Sajnálatos módon a plazma technológia mára eltűnőben van, az LCD is már csak LED háttérvilágítással létezik, így normál árkategóriában LED TV, míg a prémium árkategóriában OLED TV választható.
Válaszidő:	A válaszidő az az időtartam, ameddig a képernyő egyetlen képkockája feketéről fehérre vált, majd vissza feketére. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ennyi idő alatt épül fel egy kép. Ezt az időt ms-ban (millisecond-ezredmásodperc) jelöljük. Minél kisebb ez az érték, annál jobb. Azoknál a jeleneteknél van jelentősége, ahol gyors mozgások vannak (pl. sportadásoknál, akció jeleneteknél), mivel a lassú válaszidő esetén a gyorsan mozgó objektumok a képernyőn elmosódást okoznak. A technológiából adódóan a válaszidő az LCD/LED TV-knél lehet kritikus, ahol ez átlagosan 5-8 ms, a legjobb pedig 2 ms. A plazma és OLED TV-knél ez nagyságrendekkel kisebb, azaz elmosódásról nem beszélhetünk.
Képfrissítési frekvencia:	Azt határozza meg, hogy a TV egy másodperc alatt hány képet tud megjeleníteni, azaz hányszor frissíti a képet, más szóval a mozgókép hány állóképkockából állhat. Mértékegysége a Hz (Hertz). Minél magasabb ez a szám, elvileg annál folyamatosabb képet kapunk. De, itt nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy dolog a TV képfrissítési képessége, és másik dolog a sugárzott adások vagy lejátszott videók másodpercenkénti képkocka száma (frame per second, röviden: fps). A digitális műsorszórásnál (DVB) szabványosítva van, hogy a sugárzott HD TV adásnak mekkora frekvenciája lehet: 25 vagy 50 fps. Ugyanakkor a TV-n nézhetünk DVD, Bluray vagy más formátumú filmeket is, illetve játszhatunk játékkonzollal, amik más-más frekvenciával rendelkezhetnek: 24, 30, 60 fps stb.. Ezek alapján egy mai TV képfrissítési frekvenciájának legalább el kell érni ezeket az értékeket és képesnek kell lennie feldolgozni ezeket a frekvenciákat a saját képfrissítési frekvenciájának megfelelően. Hagyományosan Európában a TV-k képfrissítési frekvenciája 50Hz volt. A gyártók a technológiákból adódóan különböző okok miatt ezeknél a frekvenciáknál jóval magasabb képfrissítési frekvenciát használnak (100, 120, 200, 240, 400, 600Hz). Plazma TV-k esetében a képernyő vezérléséből adódóan szükséges magasabb frekvencia (400/600Hz). Az LCD/LED TV-knél viszont azért növelik a frekvenciát, hogy a lassú válaszidőből adódó elmosódásokat a látásunk egy speciális effektusát kihasználva eltüntessék. A frekvenciát úgy növelik, hogy két valódi képkocka közé beszúrnak egy vagy több számított képkockát illetve egyes esetekben fekete képkockát. Ez a technológia azonban alapvetően trükközés, nem mindig javít a képen.
Kontrasztarány:	Az adott TV-re jellemző legsötétebb és a legvilágosabb kép, azaz a fekete és fehér színek világosságának (fényerejének) aránya. Minél nagyobb a kontrasztarány, annál szebb a kép. Kontrasztarányban az LCD a legrosszabb, a LED már jobb, de mindkettő messze elmarad a plazmától illetve az OLED-től. Dinamikus kontrasztarányról akkor beszélhetünk, amikor a TV háttérvilágításának fényerejét a képernyő tartalmához igazítják, tehát a sötét színekhez kevesebb, a világos színekhez több fényerőt biztosítanak. Ilyen valamilyen szinten az Edge LED háttérvilágítású TV-knél is elérhető, de leginkább a mátrix elrendezésű LED-es háttérvilágítású TV-knél hatásos, amivel jelentősen javítanak a kontrasztarányon. A dinamikus kontrasztban is az OLED jár az élen, ugyanis ennél képpontonként lehet a fényerőt szabályozni.
Fényerő:	A képernyő fényereje azt jelenti, hogy a képernyő milyen erővel világít meg egy előtte lévő egységnyi felületet. Mértékegysége cd/m2. Ennek ott van jelentősége, hogy egy TV mennyire nézhető világos helyiségben, vagy esetleg napsütésben. A plazma TV-k fényereje viszonylag gyenge, leginkább sötét szobában élvezhető. Az OLED TV-k már jó fényerővel rendelkeznek nem gond a magasabb háttérvilágítás, míg a LED TV-k rendelkeznek a legnagyobb fényerővel.
Betekintési szög:	Ha egy TV képernyőjét szemből, oldalről vagy felülről nézünk nem biztos, hogy ugyanolyan minőségű képet kapunk. Megváltozhat a fényerő, a kontraszt és a színek. A gyártó által megadott betekintési szög azt jelenti, hogy ezen belül sem vízszintesen sem függőlegesen nem változik a kép minősége. Az is előfordulhat, hogy a függőleges és vízszintes betekintési szög különbözik. A legjobb betekintési szöggel a plazma és OLED TV-k rendelkeznek (179 ⁰). Az LCD/LED TV-knél ez panel függő. A hagyományos TN panel sokkal gyengébb betekintési szöggel rendelkezik (150-170 ⁰), míg az IPS panel közelíti a plazma és OLED TV-ket (178 ⁰).

Összefoglaló: Az hogy mekkora TV-t veszünk, elsősorban a pénztárcánktól illetve a nappalink méretétől függ. Összességében azonban igaz, hogy minél nagyobb a TV, annál igényesebb a panel. Ami a felbontást illeti, ma már célszerű Full HD TV-t venni, mivel már vannak hozzá elérhető tartalmak. Tulajdonképpen ez lehet egy kiindulási alap. Az UHD TV-k árban kicsit drágábbak, de nincs még hozzá tartalom. Ha az árban nincs nagy különbség, illetve ha nagy képernyőjű (140 cm-nél nagyobb) TV-t veszünk, akkor már érdemes elgondolkoznunk rajta, mivel nagy képernyő esetén már láthatjuk a full HD-s pixeleket, ráadásul ezek a TV-k képesek az alacsonyabb felbontású tartalmak felkonvertálására. A képernyő típusnál túl nagy választékunk már nincs, plazmát már csak elvétve lehet kapni, így marad a LED és az OLED. Az OLED kiemelkedő képminőséget garantál, viszont az ár is extrém magas még. Azonban a mai LED TV-kre sem lehet már semmiféle panasz, bőven kielégítik a magasabb igényeket is. Fényerőben, kontrasztarányban és betekintési szögben is kiválóan teljesítenek. A válaszidővel nem nagyon kell foglalkozni, a nagyon olcsók kivételével hozzák a szintet, a gyors mozgásoknál való elmosódás pedig csak a szörszálhasogatóknak tűnik fel. A képfrissítési frekvenciával még kevésbé kell foglalkozni, azok növelése valódi előnnyel nem jár, sőt egyes esetekben még ronthatja is a képet, valamint akár vibrációt is okozhat. A 3D képességért ma még nem biztos hogy érdemes fizetni, mivel a tartalmak viszonylag ritkák, és a szemüveg viselése is macerás, így sokan nem is használják. A 3D megjelenítésnek az ad majd igazi lökést, amikor a szemüveg nélküli 3D TV-k még tovább tökéletesednek, és már nem lesz zavaró a nézőpontok közötti váltás. Valószínűleg ez a 3D tartalmak gyarapodására is jótékony hatással lesz.

5.          Csatlakozási felületek:

Egy TV-ről és a funkcionalitásáról sokat elárul az, hogy milyen csatlakozási lehetőséggel rendelkezik. Ez alatt nem csak a vezetékes, hanem a vezeték nélküli csatlakozásokat is értem.

Antenna csatlakozó:	Az antenna csatlakozó egy koax csatlakozó, amire a szolgáltató által biztosított beltéri kábelt kell csatlakoztatni. A régebbi TV-ken ez még analóg tuner kártyára csatlakozott, a mai digitális TV-ken azonban már DVB-T/T2 vagy DVB-C vagy DVB-S/S2 digitális tunerre. Előfordul olyan is, hogy több vagy többféle tuner van a TV-ben, ilyenkor a csatlakozók száma is több.
Komponens video (zöld/kék/piros RCA)	Analóg video csatlakozás. Három csatlakozón viszi át a szín (RGB), világosság és szinkron jeleket.
Kompozit video (sárga RCA)	Analóg video csatlakozás. Egy csatlakozón viszi át a szín, világosság és szinkron jeleket.
SCART	Egy 21 tűs, analóg video/audio csatlakozás, ami mind a képre, mind a hangra kétirányú jelátvitelt tesz lehetővé. A szín (RGB) mellet kompozit video és stereo audio jeleket továbbít. Mindemellett vezérlő jelek átvitelére is képes. Európában a legnépszerűbb analóg csatlakozó.
Sztereo audio (fehér/piros RCA)	Analóg (sztereo) audió csatlakozás. A kompozit video mellé használatos.
Fejhallgató (TRS vagy jack)	A fejhallgató csatlakoztatására használatos analóg csatlakozó.
HDMI	Digitális audio/video csatlakozás, mely lehetővé teszi a digitális jelek torzítás és tömörítés nélküli továbbítását. Ez napjaink meghatározó multimédia csatlakozó felülete, ezen keresztül lehet külső digitális forrásokat csatlakoztatni a TV-hez. A megjelenése óta folyamatosan bővítik a támogatott funkcionalitását. Az egyes változatok, és azok lényegesebb jellemzői a következők: HDMI 1.0: 4.95 Gbit/s sávszélesség, 1080p/60 video, 192kHz/24 bit audio HDMI 1.1: DVD audio támogatás HDMI 1.2: Super Audio CD támogatás HDMI 1.2a: HDMI-CEC támogatás (lásd alább) HDMI 1.3: 10.2 Gbit/s sávszélesség, Dolby TrueHD, DTS-HD Master Audio, HDMI-CEC funkció bővítés HDMI 1.4: UHD felbontás 24/25/30 Hz-en, 3D támogatás, Ethernet csatorna, Audio vissza csatorna HDMI 2.0: 18 Gbit/s sávszélesség, UHD /60 Hz, 21:9 képarány támogatás, 32 csatornás audio, HDMI-CEC funkció bővítés HDMI 2.0a: HDR video támogatás
HDMI-CEC	Lehetővé teszi a HDMI kábelen keresztül összekötött eszközök (TV, STB, Blu-ray lejátszó stb.) együttes vezérlését egyetlen eszközön (annak távirányítóján) keresztül. Ez be van építve a HDMI szabványba, de csak akkor működik, ha az egyes (csatlakoztatott) készülékek is ismerik.
S/PDIF koax (RCA)	Digitális audio csatlakozás koax kábelen. Érdekesség, hogy a sávszélesség korlát miatt a Dolby TrueHD és a DTS-HD hangok már nem vihetők át ilyen csatlakozáson, csak HDMI-n.
S/PDIF optikai (TOSLINK)	Digitális audio csatlakozás optikai kábelen. Érdekesség, hogy a sávszélesség korlát miatt a Dolby TrueHD és a DTS-HD hangok már nem vihetők át ilyen csatlakozáson, csak HDMI-n.
USB	Számítógépes perifériák csatlakoztatására szolgáló soros busz csatlakozás. Kis teljesítményű tápellátást is biztosít. A TV-knél elsősorban háttértárolók (pendrive, USB HDD) csatlakoztatására használatos. Ismertebb változatai: ·       USB 2.0: 480Mbit/s ·       USB 3.0: 5 Gbit/s ·       USB 3.1: 10 Gbit/s
LAN  (RJ45)	Ethernet hálózati csatlakozás 100Mbit/s vagy 1Gbit/s kommunikációs sebességgel. Ezen keresztül érhetjük el a hálózati meghajtónkat vagy az internetet.
Wi-Fi	Vezeték nélküli hálózati kapcsolat (WLAN) 2,4 GHz és 5 GHz frekvencia tartományokban. A vezetékes LAN helyett használhatjuk. A maximális átviteli sebessége általában 54Mbit/s, de ma már van 600 vagy 1300Mbit/s sebességű is.
Wi-Fi Direct	Lehetővé teszi két Wi-Fi eszköz pont-pont kapcsolatát, azaz közvetlenül képesek egymással kommunikálni. Enélkül az összes Wi-Fi eszköz egy un. átjátszó állomáson (wireless acces point) keresztül tud kommunikálni egymással, amit általában egy Wi-Fi router testesít meg.
Miracast (Wi-Fi Miracast)	Egy olyan szoftver eszköz, amely lehetővé teszi egy eszközhöz (jellemzően mobil eszköz) külső képernyő (TV, monitor) csatlakoztatását Wi-Fi Direct kapcsolaton keresztül. Ezáltal lehetővé válik az okostelefon vagy táblagép kijelzőjének kiterjesztése egy TV-re, míg a vezérlés a mobil eszközön marad. Hasonló mint a HDMI, csak vezeték nélkül. 1080p kép és 5.1 hang átvitelére képes.
Bluetooth	Vezeték nélküli kommunikációs felület kis távolságokra 2,4 GHz frekvencia tartományban. A TV-k esetében elsősorban a perifériák csatlakoztatására használatos, mint 3D szemüveg, játékvezérlő vagy okostelefon.
MHL	Mobil eszközök csatlakoztatására kifejlesztett kommunikáció video, audio és kommunikációs jelek átvitelére. Mindemellett a mobil eszköz akkumulátor töltését és az összekötött eszközök közös vezérlését (CEC) is kiszolgálja. Az érdekessége, hogy más kommunikációs eszközök fizikai csatlakozóit használja a saját kommunikációjára. Így pl. összeköthetünk egy mobil telefont micro-USB csatlakozón egy TV-vel HDMI csatlakozón keresztül. A használatos csatlakozói: ·       micro-USB ·       HDMI Type-A ·       USB Type-C ·       superMHL Az eddigi verziói: ·       MHL1 ·       MHL2 ·       MHL3 ·       superMHL
HDCP	Ez a digitális tartalmak kábelen történő másolásvédelmére létrehozott eljárás, ami a HDMI vagy MHL kábelen is működik. A forrás (DVD, Blu-ray lejátszó vagy akár valamilyen TV box) az adatküldés előtt ellenőrzni a fogadó (TV) jogosultságát a fogadásra, majd kódolva küldi a jelet, amit a fogadó dekódol.
CI+	Common Interface. PCMCIA ajlzat kártyaolvasó csatlakoztatására.

Összefoglaló: Egy TV csatlakozási felülete elsősorban azt határozza meg számunkra, hogy milyen külső eszközökhöz, mint jelforrásokhoz tudjuk csatlakoztatni a TV-nket, „buta” megjelenítőként. Antenna csatlakozásra (DVB-T/C/S) és CI+ foglalatra akkor van szükségünk, ha nem akarunk szolgáltatói Set Top Box-ot használni. Ha akarunk Set Top Box-ot használni, vagy DVD/Blu-ray asztali lejátszót, multimédia lejátszót, android TV dobozt, játék konzolt akarunk csatlakoztatni, akkor a HDMI csatlakozó elengedhetetlen. Minél több HDMI csatlakozónk van, annál több eszközt tudunk egyszerre a TV-nkre kötni. Több eszköz HDMI-s csatlakoztatása esetén nagyon hasznos funkció tud lenni a HDMI-CEC, mi által egyszerre lehet ezeket az eszközöket vezérelni. Régebbi típusú eszközök esetén, amik nem rendelkeznek még HDMI kimenettel, az analóg audio/video (A/V) csatlakozásokra hagyatkozhatunk. Ilyen lehet pl. régebbi, SD felbontású Set Top Box, DVD lejátszó vagy esetleg VHS videomagnó. Abban az esetben, ha mindenes TV-t szeretnénk, és szeretnénk műsorokat felvenni, illetve saját háttértárolókon tárolt filmjeinket megnézni, szükségünk lesz USB és/vagy hálózati csatlakozásra, attól függően, hogy hol tároljuk a filmjeinket. Hálózati csatlakozásra (akár vezetékes, akár vezeték nélküli) akkor is szükségünk lesz, ha internetes TV-t vagy videókat akarunk nézni, illetve ha használjuk az okosTV funkciókat. A Bluetooth meglétével annyira nem kell foglalkozni, mert ha tartozik ilyen kommunikációt használó periféria a készülékhez, akkor a TV-be be lesz építve. Az MHL és a Miracast kicsit felesleges extra, mivel ritka az a szituáció, hogy az okostelefonról vagy a táblagépről akarunk videót továbbítani a TV-re, de előfordulhatnak ilyen igények is.

6.          Multimédiás képességek:

A TV multimédialejátszó funkcióit tartalmazzák, azaz a különböző média fájlok (videó, zene, fénykép) háttértárolókról történő lejátszását.

                                  

Video formátumok:	Ahogy a korábbiakban is szó volt már róla, a digitális műsorok, filmek, videók a sávszélesség kimélése illetve a tárhely igények miatt tömörítve vannak. Többfajta tömörítési eljárás létezik, de videók esetén ezek nagyrészt veszteséges tömörítési eljárások, amiknél kis minőségvesztés árán, jelentős méretbeli csökkenést lehet elérni. A szabványos tömörítési eljárások mellett (MPEG), vannak gyártók által preferált eljárások is. Az ismertebb tömörítési eljárások: ·       H.262/MPEG-2 ·       H.263/MPEG-4 Part 2 ·       H.264/MPEG-4 AVC ·       H.265/MPEG-H HEVC ·       Google On2 (VP3/4/5/6/7/8/9) ·       Microsoft WMV ·       RealVideo (RV8/9/10) ·       Intel Indeo Azokat a hardver vagy szoftver eszközöket, amelyek a tömörítési eljárások alapján a be/kitömörítéseket végzik un. „video codec”-nek hívják. Azonos szabványos tömörítési eljárást használva azonban az egyes codec-ek különböző hatékonyságúak (sebesség, tömörítés mértéke) lehetnek, és nem is biztos, hogy kompatibilisek egymással. Ennek megfelelően számtalan codec létezik, melyeket a létrehozó szervezet vagy cég fémjelez. Ilyen pl. az Xvid, DivX Pro, x262, x264, x265, QuickTime stb.
Audio formátumok:	A videók mellett az audio tartalmakat is tömöríthetik, bár ezeknél a kisebb méret miatt gyakran nem is használnak tömörítést. Ha tömörítik, filmeknél akkor is inkább a veszteségmentes tömörítéseket használják, a veszteséges tömörítéseket elsősorban a hordozható audio lejátszókhoz használják. A filmeknél használt ismertebb veszteségmentes tömörítések:         DTS-HD, Dolby TrueHD, MPEG-4 ALS/SLS, RealAudio Néhány ismertebb veszteséges tömörítés:         Ogg Vorbis, MP3, AAC, Dolby AC-3, ATRAC, WMA Azokat a hardver vagy szoftver eszközöket, amelyek a hanganyagok be illetve kitömörítését végzik, un. „audio codec”-nek nevezzük. Ilyen audio codec van az asztali lejátszókban, illetve a lejátszó szoftverekben.
Audio/Video formátumok:	Az audio vagy video „codec” azonban nem határozza meg teljesen egy videó formátumát, mivel a videók a hanggal együtt össze vannak csomagolva egy un. „container” fromátumba. Egy container-ben lehet egy vagy több, akár különböző tömörítésű kép és hang anyag valamint felirat is. Ennek ellenére a csomagolási formátumok gyakran együtt járnak a tömörítési formátummal, tehát a csomagolás készítője meghatározza a tömörítési formátumot is.  Az ismertebb csomagolási formátumok: MPEG-PS (.mpeg, .mpg, .vob (DVD)), MPEG-TS (.ts, .m2ts (Blu-ray)), MPEG-4 (.mp4), AVI (.avi), Flash (.flv, .f4v), Matroska (.mkv, .mka), Quicktime (.mov), RealMedia (.rm), DivX (.divx), 3GP(.3gp), stb.
Fénykép formátumok:	Egy multimédia lejátszó a videók és zenék lejátszása mellett képes fotókat is megjeleníteni. A fotókat szintén tömörítik akár veszteség mentesen, akár veszteségesen. A legismertebb formátumok: JPG, TIFF, GIF, PNG, BMP
Támogatott háttértárolók:	A multimédia tartalmak valamilyen háttértárolón találhatók. Ahhoz, hogy ezek elérhetők legyenek a TV számára, annak támogatnia kell a különféle háttértárolókat. Ezek a következők lehetnek: ·       Beépített HDD (SATA) ·       Külső HDD vagy SSD eSATA csatlakozással ·       Külső HDD vagy SSD USB csatlakozással ·       Pendrive (USB) ·       Memória kártya olvasó (CompactFlash, SD, SDHC, SDXC, xD, Memory Stick, MMC) ·       Hálózati háttértároló (NAS)
Hálózati képességek:	A multimédia tartalmak nem csak lokálisan, hanem hálózaton is lehetnek. Ez lehet otthoni hálózat vagy akár az internet. Otthoni hálózat esetében használhatunk hálózati háttértárolót (NAS) vagy bármilyen háttértárolóval rendelkező hálózati eszközt, mint pl. PC, multimédia lejátszó stb.. A lényeg, hogy ezek az eszközök képesek legyenek a tárolt tartalmukat megosztani. Tartalom megosztásra az alábbi lehetőségek vannak: DLNA, UPnP

Összefoglaló: Egy mai TV multimédiás képességét nagyrészt a támogatott formátumok határozzák meg. Ahhoz, hogy megnézzünk egy adott filmet, a TV-nek támogatnia kell mind a videó tömörítési formátumot (video codec), mind a hang tömörítési formátumot (audio codec), mind pedig a csomagolási formátumot (container). A formátum támogatás nem egyszerű dolog, mivel a formátumok csak egy része nyílt licenszű, a nagyrésze licensz köteles, így fizetni kell érte az adott TV gyártójának. További korlátozást jelent a gyártók részéről, hogy bizonyos formátumokat (pl. .ISO) a tartalom lopások illetve másolások elleni küzdelem miatt eleve nem támogatnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a TV-k multimédia lejátszó képessége elmarad az asztali lejátszóktól. Ugyancsak korlátot jelenthet még az is, hogy a beépített médialejátszó szoftver nem biztos, hogy elnyeri a tetszésünket. Ezen a hátrányos helyzeten változtathatnak a nyílt operációs rendszerű TV készülékek, mint pl. az Android TV-t használók, melyekhez szabadon telepíthetünk megfelelő képességű lejátszó alkalmazást. Azonban az egyéni lejátszó szoftverek esetén sem minden felhőtlen, ugyanis az adott lejátszó szoftvernek támogatnia kell a TV hardveres dekódolását, amit a beépített lejátszó eleve tud. HD tartalmaknál ez már elengedhetetlen. A multimédia lejátszásnál szintén fontos a különböző háttértárolók (akár helyi, akár hálózati) kezelése, illetve a média tartalmak azokon való elérése.

Mindent összevetve egy asztali multimédia lejátszó, android lejátszó, HTPC vagy nettop PC, még mindig sokkal rugalmasabb és hatékonyabb multimédia lejátszásra. Ha filmjeink nagy részét DVD vagy Blu-ray lemezeken tároljuk, akkor pedig egy asztali DVD vagy Blu-ray lejátszóra van szükségünk, mivel az ismert TV-k nem tartalmaznak optikai meghajtót.

7.          Okos (Smart) TV funkciók:

Az okosTV-k létezését a fejlett multimédiás processzorok és a nyitott operációs rendszerek TV-kben való alkalmazása tették lehetővé. Az okosTV ­­- gyakorlatilag az okostelefonokkal párhuzamot vonva - azokat a funkciókat fedi le, melyek az alap tévézési funkciókon felüliek. Ezek gyakorlatilag alkalmazás gyűjtemények a legkülönfélébb funkciókkal. Az okosTV-k alapfeltétele az internet elérés, mivel az alkalmazások egy része az internetről, alkalmazástárakból tölthetők le, másrészt pedig az okosfunkciók nagy része használja az internetet. Az alapvető „okos” funkciók a következők:

·       Internetes alkalmazástár elérése,

·       TV-re optimalizált internet böngésző,

·       Internetes TV tartalmak, videomegosztók elérése (sportcsatonák, filmcsatornák, hírműsorok, Youtube stb.),

·       Videotelefon (Skype),

·       Közösségi oldalak (Facebook), levelező programok,

·       Időjárás jelentés, hírcsatornák (Origo, Index stb.)

·       Jétékok,

·       Multimédia lejátszó,

·       Hang illetve gesztus vezérlés,

·       Mobil telefonos vezérlés, mint távirányító,

Az első generációs okosTV-k még gyakran elég lassúak voltak, azaz egy számítógéphez vagy mobil eszközhöz viszonyítva, sokkal lasabban töltötték be és indították el az alkalmazásokat, amik aztán lassan is működtek. Ennek a gyengébb TV processzorok és a kevésbé optimalizált operációs rendszer illetve alkalmazások voltak az okai. A következő generációs okosTV-k, és az azoknál használt operációs rendszerek már sokkal jobban működnek. Ilyen a Samsung Tizen, és az LG webOS operációs rendszere. Szintén újdonság a Google Android TV operációs rendszerének megjelenése, amely a mobil készülékek android oprációs rendszeréből lett létrehozva. Ilyet használ a Sony, a Philips, a Sharp, és még mások is.

Összefoglaló: Az okosTV funkciók nem nélkülözhetetlen, de ma már igen hasznos funkciók. Valószínűleg a jövőben már minden TV okosTV lesz. Az internetes TV adások illetve a multimédia lejátszó funkciók is csak okosTV-n érhetők el. Ezek mellett még számtalan hasznos alkalmazás található az okosTV-ken.