Milyen eszközt vegyek otthoni mozizáshoz?

Ez gyakori kérdés, és attól függ, kinek milyen igényei vannak, és mennyit bír a pénztárcája. Ha a számbavehető lehetőségeket nézzük, nagyon sok megoldás közül választhatunk.

Talán a legkézenfekvőbb megoldás az asztali DVD lejátszó. Ez optimalizált célhardverrel és célszoftverrel rendelkezik, mely kifejezetten az otthoni mozizás célját szolgálja. Természetesen a mai szemmel kicsit korlátozott minőségben, azaz PAL (768x576) vagy NTSC (720x480) felbontásban. Az árakat tekintve igen nagy a szórás a noname gyártók olcsó eszközei (kb. 5000 Ft) és a neves gyártók jól felszerelt eszközei (akár 100 eFt) között. Azonban az elmondható, hogy egy olcsó DVD lejátszó is élvezhető minőséget képvisel. A minőségen és a márkán kívül leginkább a funkcionalitás az, ami az árat növeli. USB háttértár csatlakoztatása, felvétel funkció, beépíthető merevlemez, kép felskálázás, képjavító technológiák, digitális audio kimenet, HDMI kimenet, beépített DVB-T tuner. Ezek a funkciók már mind elérhetők. A DVD lejátszók elsődleges hátrányai a lejátszható video formátumok hiányában keresendő. A DVD lemezek lejátszásán kívül általában a DivX formátumot támogatják, XviD, Mkv, ISO már nem támogatott, nem is beszélve a többiekről. Ez pedig nem vonzó opció azok számára, akik letöltött filmeket néznek. Azok számára jó alternatíva, akik viszonylag nagy DVD lemez állománnyal rendelkeznek vagy videotékában kölcsönöznek, és nem vágynak jobb kép és hang minőségre.

Az asztali DVD lejátszók következő fejlődési lépcsője az asztali Blu-ray lejátszó, amely már mind kép és hang minőségre, mind funkcionalitára már egy magasabb szintet képvisel. A full HD (1920x1080) felbontás és a DTS-HD, Dolby True HD hang egy magasabb szintre emelik az otthoni mozizás élményét. Az asztali DVD lejátszók kiterjesztett funkcionalitásának egy része itt már alapfunkció (HDMI kimenet, USB háttértár kezelés, digitális audio kimenet), míg a továbbiak (beépíthető merevlemez, felvételi funkció, DVB-T/C tuner, kép felskálázás) szintén elérhetők. Ezen kívül megjelentek a hálózati csatlakozási lehetőségek (LAN, Wi-Fi) mely egyrészt lehetővé tette az internet és a közösségi oldalak elérését, másrészt a média tartalmak más eszközökkel történő megosztását (DLNA). Szintén elérhetők az adott gyártó  különböző alkalmazásai, játékai éppúgy, mint az okosTV-knél. A video tudást is lehet fokozni 3D lejátszással, illetve UHD felbontással. Ez az árakat tekintve a 20 eFt-os alapgépektől a többszázezer forintos csúcsminőségű prémium lejátszókig fokozható. Ha tehát valakinek egy csúcsminőségű, nagy tudású médialejátszóra van szüksége, az asztali Blu-ray lejátszók között biztosan talál magának egyet. Az egyes gyártók hardveres illetve szoftveres képjavító, hangjavító, zaj csökkentő technikái ezekben az eszközökben csúcsosodnak ki. A hátrányok itt is a formátum támogatásban jelentkeznek leginkább. Ok, hogy itt már az mkv támogatás szinte alap, azonban az ISO és egyéb „illegális” formátumok lejátszása továbbra sem lehetséges. Márpedig ha valaki a DVD vagy BD gyűjteményét merevlemezre akarja kimenteni, ennek a leggyorsabb és legegyszerűbb (mégha nem is a leghelytakarékosabb) módja az ISO formátum. Ezekkel a vevői igényekkel pedig a nagy gyártók nem foglalkoznak.

Komplex megoldást nyújtanak a házimozi rendszerek. Ezek igazából egy asztali DVD vagy Blu-ray lejátszón alapulnak kiegészülve egy hangrendszerrel. Ha valakinek nem felelne meg a TV-ből jövő hang, és nincs aktív hangrendszere vagy erősítője, annak jó választás lehet. Azonban tudni kell, hogy ezek a rendszerek elsősorban a hangrendszerre koncentrálnak, és nincs akkora választási lehetőség a funkcionalitásban, mint ha az ember külön veszi meg az asztali lejátszót. Nem véletlen, hogy a hightech rendszerek már nem tartalmazzák a lejátszót.

Napjainkban már elterjedt eszközök az asztali multimédia lejátszók. Ezek is célhardverrel és célszoftverrel rendelkeznek HD média lejátszásra optimalizálva. Többségük nem tartalmaz DVD vagy Blu-ray lemezolvasót, mivel mindenféle média formátumot lejátszanak. Tipikusan azok az eszközök, melyek háttértárolókon tárolt filmek és egyéb média tartalmak lejátszására szolgálnak. Ennek megfelelően USB port és hálózati csatlakozó megléte alapkövetelmény, de gyakori a memória kártyaolvasó illetve a beépítethető vagy beépített merevlemez is. Többségük a hálózati megosztásokat (DLNA, UPnP, SMB, NFS, FTP) szintén kezeli illetve maga is el tud látni NAS funkciókat. Elérhető plusz funkciók a Torrent kliens, DVD vagy Blu-ray lemezolvasó, DVB-T tuner, felvevő funkció, kép felskálázás, video stream, Wi-Fi, internet böngésző, közösségi oldalak  stb.. A legújabb lejátszók már 3D illetve UHD tartalmakat is lejátszanak. Egyes lejátszók szoftvere a média center szoftverekhez hasonlóan testreszabható, illetve médiatár funkcióval is rendelkezik, azaz a filmekhez, zenékhez borítók, extra képek is letölthetők. Az árakat tekintve a pár ezer forintos olcsó eszközöktől a 100 eFt feletti prémium eszközökig terjed a kínálat. Az asztali multimédia lejátszók előnyei a szinte korlátlan formátum támogatás és a blu-ray lejátszókkal szinte megegyező funkcionalitás lényegesen alacsonyabb áron. Hátránya a Blu-ray lejátszóknál kicsit alacsonyabb kép és hang minőség, valamint a firmware gyakori hibái (igaz, ezeket folyamatosan javítják). További kellemetlenség lehet az olcsóbb, noname lejátszók esetében a támogatás és firmware frissítés gyors megszűnése. Ilyenkor hiába várunk egy adott szoftverhiba megoldására. A multimédia lejátszó azoknak ajánlott, akik elsősorban letöltik, vagy merevlemezen tárolják filmjeiket, zenéiket, és jó minőségben, magas felbontásban szeretnék megnézni azokat.

Nem teljesen idevág, de ide sorolhatók az un. Set Top Box-ok (STB) is, amelyek manapság szintén rendelkeznek média lejátszó funkciókkal. Ezek az eszközök szintén célhardverrel és célszoftverrel rendelkeznek, és elsősorban a digitális TV adások (DVB-T/C/S földfelszíni/kábeles/műholdas) vételére szolgálnak. Mivel a digitális adások többnyire kódolva érkeznek annak érdekében, hogy a szolgáltatók többfajta csomagot értékesíthessenek, az STB-k rendelkeznek dekódoló kártyaolvasóval (CAM), illetve sokszor egy olyan intefésszel (CI), mely különböző kártyaolvasókat is képes befogadni. Érdekes az STB-k esetében (legalábbis az olcsóbb típusoknál), hogy egy adott készüléket nagyon sok márkanév alatt hoznak forgalomba, azaz sok klónja van, így a szoftvereik cserekompatibilisek egymással. A szoftverek általában Linux alapúak. Rengeteg kis független fejlesztőcsapat ráállt a szoftverek módosítására, fejlesztésére, így pl. megjelentek és nagyon népszerűvé váltak a nyílt forráskódú szoftverek, mint pl. az Enigma2, ami mára majdnem minden STB-hez elérhetővé vált. A kis fejlesztőcsapatok érdeme az is, hogy sok STB-hez lehetővé tették a szoftveres dekódolást, azaz a dekodoló kártya elhagyását, illetve számtalan hasznos plug-int. Felszereltségüket tekintve vannak az STB specifikus opciók, mint az adás felvétel (PVR), időeltolás (Timeshift), CI, kép a képben (PIP), több TV tuner, teletex, műsorújság (EPG), HbbTV, multiboot, online TV, stb. illetve vannak az általános opciók, mint a beépített médialejátszó, USB port, Ethernet, Wi-Fi, hálózati lejátszás, belső merevlemez, digitális audio kimenet, internet, közösségi média, stb.. A funkcionalitást tekintve tehát az STB-k gyakorlatilag megegyeznek az asztali médialejátszókkal, kiegészülve a speciális STB funkciókkal. A média lejátszó funkcióik kicsit gyengébbek, kevesebb lejátszható formátummal, és kicsit gyengébb minőségben, de ez már változóban. Az árakat tekintve pár ezer forinttól 100 eFt feletti összegekig mindenki megtalálhatja a neki megfelelő készüléket. A digitális átállás miatt aki TV-t akar nézni, annak mind szüksége van STB-re, ami ha kiegészül egy jó média lejátszó funkcióval, feleslegessé teheti az asztali média lejátszó megvételét. Ugyanakkor az esélyeiket rontja az, hogy a mai TV-k már szintén tartalmaznak digitális tunereket, sőt média lejátszót is, ami új TV vásárlása esetén eldöntheti a kérdést.

És akkor itt az idő az okos TV-k tárgyalásának. Az okos TV-k gyakorlatilag mindent tudnak, amit az előbb említett asztali lejátszók, illetve STB-k, kiegészítve speciális hang, vagy gesztusvezérléssel is. Elérhetők itt a Blu-ray lejátszóknál ismert, az adott gyártó által biztosított alkalmazások és játékok is, valamint a rendkívül szép képminőség. Tehát első gondolatunk az lehet, ha egy eszközben megkapunk mindent (TV, STB, média lejátszó), akkor nem érdemes másban gondolkodni. Igen ám, de vannak más szempontok is. A nagyobb méretű HD TV-k eleve nem olcsóak, tehát az ember meggondolja meglévő TV-je cseréjét, különösen, ha az is nagyméretű HD TV. Az okos funkciók vagy a digitális átállás miatt az ember nem fog egy új okos TV-t venni, sokkal jobban megéri egy asztali lejátszó vagy egy STB. Ha mégis okos TV-ben gondolkodik, a kívánt funkcionalitás (pl. belső HDD, felvételi funkció,  USB,  média lejátszó stb.) elérése miatt jobban bele kell nyúlni a pénztárcába, mint egy asztali eszköz esetében. Aztán ha az ember mellényúl, és valami nem tetszik neki az új TV-ben, akkor sokkal többet bukott rajta, mint egy asztali eszköz esetében. Mindemellet egyéb hátrányok is vannak. Nem biztos, hogy a kiválasztott TV képes fogadni a szolgáltatónk dekódoló kártyáját. A felvett műsorok kódoltak, azaz más lejátszókon nem játszhatók le. A lejátszható média formátumok korlátozottak, tehát pl. az ISO-t felejtsük el. Lemezolvasót sem találunk egyetlen jelentős gyártó TV-jében. Tehát rugalmasságban nem a legoptimálisabb választás egy mindenes TV.

Egy teljesen elkülönülő kategóriát jelentenek az otthoni mozizásban (szórakozásban) a HTPC-k (Home Theater PC). Megjelenésének oka, hogy a PC egy elég rugalmas felületet nyújt a különböző médiatartalmak lejátszásához, aminek tulajdonképpen csak az alkalmazott szoftver tudása szab határt, illetve, hogy a nagy játékőrületben a videokártyák és a hangkártyák igen magas szintre fejlődtek. Egyre többen néztek filmet és hallgattak zenét számítógépen, notebook-on, így adta magát egy kimondottan erre a célra kifejlesztett PC, ami a multimédia tartalmak mellett természetesen játékra is használható, sőt, akár dolgozni is lehet rajta. A HTPC-re sajnos a nagy PC gyártók nem kattantak rá (legalábbis ebben a formában), így ezeket az embernek magának kell megépítenie különlegesen kiválasztott alkatrészekből. Fontos szempont az alacsony fogyasztás, a halk hűtőrendszer, a jó minőségű video- és hangkártya, a megfelelő kimenetek, az infra port megléte a távirányító miatt, valamint egy megfelelő kinézetű, hűtésű és minőségű ház lehetőleg LCD kijelzővel. Szerencsére ilyen ház már sok gyártó kínálatában van, így egy épített HTPC-nek nem kell szégyenkeznie a TV mellett. A HTPC-k másik sarkallatos pontja a szoftver. A TV előtt az ember nem szeret egérrel és billentyűzettel matatni, lejátszó szoftvert keresni, ablakot nagyítani stb.. Szerencsére már vannak olyan célszoftverek az un. media center szofverek (mind Windows, mind Linux alapon), amelyek már fel vannak készítve a közvetlen bootolásra és távírányítós kezelésre. A HTPC-k előnye, hogy teljesen testreszabható. Bármilyen média formátumot lejátszik, szabadon választható hozzá media center szoftver, amelynek tudása messze meghaladhatja az asztali lejátszók szoftverét, lehet rajta játszani, internetezni, dolgozni stb.. A hardvere elég erős lehet hozzá, hogy bármilyen felbontásban, jó minőségben lehessen filmeket nézni rajta. Hátránya, hogy rengeteg idő, energia és pénz kell a megtervezéséhez és megépítéséhez, nem beszélve a szakértelemről. Viszonylag sokat fogyaszt, és aktív hűtéssel rendelkezik. Mindezek mellett, aki Windows Media Centert akar használni, annak erre még külön költenie kell, és még folyamatosan karban is kell tartania a rendszerét (Windows javítások, vírusellenőrző frissítések, stb.)

A PC-k piacán egy külön csoportot alkotnak a Nettop PC-k, amik szerencsére már több gyártó kínálatában is szerepelnek. A Nettop PC lényege, hogy kis méretű, kellemes küllemű, asztalra, TV mellé tehető, kis fogyasztású, de teljes értékű PC. Ezeknek vannak olyan változataik amelyek multimédia célra készülnek. Ezek sajátosságai, hogy viszonylag gyenge, kis órajelű, kis fogyasztású processzorral rendelkeznek, viszont van külön grafikus processzoruk (GPU). Emellett van infravevőjük, saját távirányítójuk, HDMI kimenetük, digitális audio kimenetük, sok USB portjuk, LAN portjuk, minimum 2GB RAM-uk, illetve előny a Wi-Fi és az SSD. Kaphatók teljes konfigurációban, illetve testreszabhatóan un. barebone kivitelben. Ez utóbbiakban általában nincs memória illetve háttértár, azt mindenkinek magának kell beszereznie és beépítenie. Vannak aktív és passzív hűtésű kivitelek is. Annak ellenére, hogy ezek közel sem csúcsteljesítményű PC-k, mivel számítógépek, így jóval erősebb processzorral és több memóriával rendelkeznek, mint a célhardverrel rendelkező asztali gépek. Erre szükségük is van, mivel nem tartalmazzák azokat a hardveres dekódolásokat és gyórsítóeljárásokat, amiket a média processzoros SoC (System-on-a-Chip) alapú asztali gépek. Ennek ellenére zökkenőmentesen viszik a HD tartalmakat, illetve GPU-tól függően akár az UHD felbontást és a 3D filmeket is. Szoftverüket tekintve gyárilag Linux-szal vagy Windows-zal érkeznek, melyre a HTPC-khez hasonlóan egy media center szoftvert kell telepíteni, és készen van az univerzális otthoni szórakoztató központ, ami használható média lejátszásra, játékra, internetezésre, közösségi médiára, illetve munkára egyaránt. Az áruk kb. 100eFt körül van, de vannak drágább kivitelek, illetve egyes régebbi modellek már 60 eFt körül is elérhetők. Előnyük a kompakt, tetszetős kivitel, a teljes funkcionalitás, bármilyen média formátum lejátszása, és a teljesen testreszabható, rugalmas szoftver felület. Lényeges hátrányuk gyakorlatilag nincs, hacsak nem az asztali lejátszóknál nagyobb fogyasztás, és a beépített DVB tuner hiánya (egyeseknél ez is előfordul, de pótolható USB tunerrel).

Utoljára hagytam napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő médialejátszó csoportját, az Android (TV) Box-okat. A dinamikus fejlődés oka, hogy okostelefonos hardveren és szoftveren alapul. Az okostelefonok multimédiás képességei és alacsony fogyasztása, valamint az Android rendszer ingyenessége és funkcionalitása adta magát egy olcsó, teljes funkcionalitású asztali multimédia lejátszó megjelenéséhez. Tömegével jelentek meg gyártók ilyen termékekkel, aminek talán a legfőbb oka, hogy bejáratott hardver komponensekből áll és nem kell hozzá szoftvert fejleszteni, maximum testreszabni. Funkcionalitását tekintve mindent tud, amit a multimédiás PC-k, azaz alkalmazás függvényében minden média formátumot lejátszik, lehet rajta videózni, zenét hallgatni, játszani, internetezni és akár dolgozni is. Az Android széles alkalmazás kínálata bármilyen funkciót elérhetővé tesz. A tipikus hardveres felépítése az ARM alapú processzor, GPU, RAM + flash memória, HDMI kimenet, digitális audio kimenet, USB portok, LAN, Wi-Fi, Infra vevő, távirányító. Kiegészítőként előfordul belső merevlemez, DVB-T tuner, memóriakártya olvasó. Az árakat tekintve tízezer forinttól már elérhetők. Előnyei az alacsony ár,  kis fogyasztás, zajtalan passzív hűtés, kis méret, teljes funkcionalitás, teljeskörű média formátum támogatás, látványos kezelői felület. Hátránya, hogy nincs lemezolvasója.